Keresztes Zsófia Mother Tongue II. című installációja egyszerre vonzó és nyugtalanító. Monumentális műve a nyelvet nem pusztán a beszéd eszközeként, hanem élő szervként képzeli el, amelyet a másokhoz fűződő közelség is alakít. A művet 2026 júniusában az acb Galéria mutatta be az Art Basel Unlimited szekciójában, ahol a hagyományos vásári standok kereteit meghaladó, nagyléptékű installációk kapnak helyet. Keresztes Zsófia az első magyar művész, aki önálló projekttel szerepelt ebben a válogatásban, olyan alkotók mellett, mint Tracey Emin, Matthew Barney, Theaster Gates vagy Yayoi Kusama.
Mérföldkő ez a művész pályáján, azt jelzi, hogy formanyelvét már nem csupán magyar sajátosságként vagy a Velencei Biennále egyik felfedezéseként értelmezik, hanem a nemzetközi kortárs szobrászat jelenlegi tendenciái között is számontartják. A baseli szereplés egyben a 2022-es biennále óta tartó intézményi és piaci megerősödésének is látványos állomása.
A Mother Tongue II. azonban nemcsak a mérete vagy a bemutatás helyszíne miatt érdekes. A mű az eddigi pálya egyfajta összegzése: egyetlen motívumba sűríti a kapcsolódás, az öröklött minták és az egymásrautaltság kérdéseit. Keresztes Zsófia műveiben újra és újra felmerül, hogyan kerülhetünk közel a másikhoz úgy, hogy közben ne sebezzük meg vagy kebelezzük be.
A kompozíció frontális, szinte oltárszerű. A mozaikkal borított száj- és torokformák a fal síkjához tartoznak, a belőlük kiinduló fonatok viszont kilépnek onnan, belógnak a néző terébe, majd a padlón egymásba gabalyodnak. A mű így valahol a relief és az installáció között helyezkedik el. A művész családfához hasonló struktúraként beszél róla, amelyben a növekedés, az öröklődés és a folyamatos átalakulás egyszerre van jelen. Nem rendezett genealógiai ábrát látunk, hanem egymásba növő formákat, amelyeknél nehéz megmondani, hol ér véget az egyik, és hol kezdődik a másik.
Korábbi munkáiban Keresztes Zsófia szintén azt vizsgálta, hogyan kapcsolódunk egymáshoz. Itt azonban ezt már a nyelven, a testen és a generációkon át továbbadott mintákon keresztül mutatja meg. A kapcsolatot nem lánc vagy kábel jelöli, hanem maga a száj, a torok, a nyelv és a fonat. A mű rámutat, hogy a nyelvet nemcsak a szabályok és a nyelvtan alakítja. Benne van a család hanghordozása, a gyermekkorban hallott történetek, a tiltások és becézések, a nevelés, a fegyelem, a szégyen és a szeretet is. Nemcsak azt tanuljuk meg, hogyan beszéljünk, hanem azt is, miről lehet beszélni, miről illik hallgatni, hogyan nevezhetjük meg magunkat, és milyen mondatokat viszünk tovább magunkkal.
A mű egyik legerősebb formai eleme a kemény szájak és a puha nyelvek közötti feszültség. A mozaik hideg, merev, távolról egységes felületnek látszik. Közelről azonban apró darabokból, hézagokból és törésekből épül fel. A szabályosnak tűnő rendszer már az anyag szintjén sem hibátlan vagy sérthetetlen. A textil ezzel szemben puha, hajlítható és közvetlenebbül kötődik a testhez. Magában hordozza a fonás, a hajfonás, a varrás és a javítás gesztusait, valamint azokat a többnyire nőkhöz és a családi térhez kapcsolódó munkafolyamatokat, amelyek sokáig kívül maradtak a magasművészet történetén. Keresztes Zsófia a nagymamája kötését, a családi történetek továbbadását és a régi textilekben megmaradó használati nyomokat is meghatározó tapasztalatként említi. A textilnyelvek egyszerre kötnek össze és kuszálják össze a formákat. Nem lehet pontosan eldönteni, vajon megtartanak, táplálnak vagy éppen fogva tartanak.
Részben abban áll a Mother Tongue II. ereje, hogy nem idealizálja sem az anyanyelvet, sem a családi örökséget. A szájformák merevsége szabályozott nyelvi rendszereket idéz, miközben a puha nyelvek mintha folyamatosan ki akarnának törni ezekből a keretekből. A torkok egyszerre olvashatók nyílásként, kapuként és sebként. A mű kifejezi, hogy az anyanyelv egyszerre megtart és biztonságot ad, ugyanakkor korlátoz, szabályoz, szerepeket oszt ki. De arra is rámutat, hogy a kapcsolódás önmagában nem jelent harmóniát. A fonatok gyengédek és védelmezőnek tűnnek, mégis csomók alakulnak ki bennük. A szájak nyitva vannak, de egyáltalán nem biztos, hogy beszélni tudnak. Lehet, hogy éppen hallgatnak, nyelnek vagy megpróbálnak kimondani valamit, ami korábban kimondhatatlan volt.
Nem előzmények nélküli fordulat Keresztes Zsófia pályáján a Mother Tongue II., inkább az eddigi motívumok összerendezése. A korai munkákban a kapcsolódás még gyakran kábeleken és technológiai hálózatokon keresztül jelent meg, később ezek a rendszerek egyre testibbé váltak. A 2022-es Velencei Biennále Magyar Pavilonjában bemutatott After Dreams: I Dare to Defy the Damage mozaikborítású lényei láncokkal kapcsolódtak egymáshoz. Ott még különálló figurák próbáltak közel kerülni, miközben a közelség a sérülés lehetőségét is magában hordozta. A baseli munkában már nincsenek ilyen tisztán elválasztható testek. Az egyes formák mintha eleve ugyanannak a szervezetnek a részei lennének.
A velencei bemutatkozást követő időszakban az anyaság és a másik test által előidézett változás is hangsúlyosabbá vált. A 2023-as berlini In Ethylene Arms központi motívuma az alma és az etilén volt: az a növényi hormon, amelynek hatására a közelben lévő gyümölcsök is gyorsabban érnek. A művész számára ez annak a metaforájává vált, hogy a testek akkor is alakítják egymást, amikor ez nem látható. A Mother Tongue II.-ben ugyanez az egymásra hatás már generációs.
Nemzetközi kontextusban Keresztes Zsófia munkája több művészeti hagyományhoz kapcsolódik. A testrészek önállósulása, érzéki, mégis nyugtalanító jelenléte Alina Szapocznikow szobrait idézheti. A fonott textilek Magdalena Abakanowicz monumentális szálmunkáival teremtenek kapcsolatot, a hibrid, emberi, növényi és tárgyi jegyekből összeálló formák pedig Wangechi Mutu figuráit is eszünkbe juttathatják. Keresztes Zsófia azonban nem egyszerűen továbbviszi ezeket a hagyományokat. A mozaik nála egyszerre archaikus és digitális. Felidézi a bizánci képek fénylő, szakrális felületeit, miközben pixelekre és képernyőn létrehozott testekre is emlékeztet. Az iparilag előállított, szabályos elemeket kézzel igazítja az organikus formákhoz. Ettől a felület közelről elveszíti a tökéletességét.
Az Art Basel Unlimited közege veszélyes terep. Az ilyen vásárokon minden műnek versenyeznie kell a figyelemért, a monumentális méret pedig könnyen öncélú látványossággá válhat. A rózsaszín, fényes mozaikfelület és a túlméretezett testrészek kifejezetten fotogének, így a Mother Tongue II. könnyen a vásári spektákulum részévé szelídülhetne. Mégsem válik puszta látványossággá. Túl sok benne a nyitott száj, a kibomló belső rész, a csomó és a bizonytalanság. Távolról látványos, közelről viszont zavarba ejtő.
Keresztes Zsófia baseli munkája végső soron arról beszél, hogy az identitás nem önmagában, elszigetelten alakul ki. Örökölt mondatokból, gesztusokból, testi emlékekből és másokhoz fűződő kapcsolatainkból épül fel. A Mother Tongue II. monumentális mérete ellenére nem hősi gesztus, hanem egymásba gabalyodó, közös történet képe.
Képek az ACB galéria jóvoltából, engedélyével.
