Negyvenhárom országból kétszázkilencven galéria állított ki a vásáron, köztük huszonegy új belépő – például Elefántcsontpart, Libanon, Szaúd-Arábia és Törökország –, tovább szélesítve a nemzetközi spektrumot. Bár a kereskedőknek meg kellett dolgozniuk a vevőkért, a megagalériák sikeresen zártak. A seregszemle újítása a Basel Exclusive kezdeményezés volt, amely kötelezte a galériákat, hogy legalább egy múzeumi rangú főművet tartsanak vissza a digitális előzetesekből. Ezeket kizárólag a VIP-nyitónapon leplezhették le, visszaadva a személyes felfedezés élményét. A programban magyar származású művészek is képviseltették magukat: rangos nemzetközi galériák olyan modern klasszikusok digitális térből visszatartott főműveit villantották fel, mint Moholy-Nagy László a londoni Annely Juda Fine Art, valamint Lucia Moholy a berlini Galerie Kicken standján.
Egyedüli hazai kiállítóként a budapesti acb Galéria Tót Endre konceptuális munkásságát mutatta be a Feature szekcióban. A festészettel az 1970-es évek elején szakító neoavantgárd művész nemzetközi mail art és Fluxus kapcsolatait 1974–1978 közötti kérdőívek, gépelt-pecsételt „zéró- és Nothing-dokumentumok”, valamint világklasszisokkal (Filliou, Weiner, Oppenheim, Spoerri) folytatott levelezése reprezentálta. A vasfüggöny mögötti elszigeteltséget megtörő bemutató legnépszerűbb eleme a szocializmusra reflektáló, ironikus Öröm-akciók (Gladnesses) korai fotódokumentációja volt, amely a nemzetközi múzeumi beszerzők körében is feltűnést keltett. A bázeli szereplést a kísérőrendezvényeken könyvbemutató egészítette ki.
Nemzetközi kánonépítés révén az Art Baselen a műpiac élvonala reprezentálta a huszadik századi modernizmus és a neoavantgárd magyar mestereit. A geometrikus és konceptuális művészet ikonja, Maurer Dóra a világhírű White Cube standján szerepelt, míg Hantai Simon sokmillió dolláros, ritka festményeit a párizsi Galerie Jean Fournier, valamint más vezető galériák hozták el Bázelbe. A történelmi avantgárd vonalon a párizsi Galerie Le Minotaure kurátori standja Moholy-Nagy László korai fotográfiáit, fotogramjait és konstruktivista kompozícióit prezentálta, míg Victor Vasarely vibráló, geometrikus képei több nyugat-európai kereskedő modern szekciójában is feltűntek.
Mérföldkőnek bizonyult a hazai művészettörténetben az Art Basel monumentális, ötvenkilenc alkotást felvonultató Unlimited szektora: Keresztes Zsófia személyében először kapott meghívást önálló magyar művész ebbe az elit szekcióba. A budapesti acb Galéria a művész Mother Tongue II (Anyanyelv II) című üvegmozaik-installációját mutatta be, amelyet Ruba Katrib, a New York-i MoMA PS1 vezető kurátora válogatott be a kiemelt projektek közé. A nemzetközi sajtóban is elismert mű méltó folytatása az alkotó sikersorozatának, aki 2022-ben már a Velencei Biennálén is önálló kiállítással képviselte Magyarországot.
Az idei Art Baselen debütált Európában a húsz galériát felvonultató Zero 10 szektor, amely a digitális és generatív művészetet hetvenéves fejlődési folyamat szerves részeként, hidat képezve mutatja be a technológiai közösségek és a múzeumi struktúrák között. A szektor történelmi pillérét a svájci-magyar Georg Bak művészeti igazgatása alatt álló ArtMeta galéria Digital Masterpieces: From Code to Canon című tárlata adta, fókuszba helyezve a számítógépes művészet úttörőit. A stand kiemelt szereplője a generatív kódművészet világhírű alakja, Molnár Vera volt; az ő plotteres rajzai és az 1970-es évekből származó számítógépes grafikái a mai kódművészet közvetlen előfutáraiként jelentek meg olyan megkerülhetetlen úttörők munkái mellett, mint Herbert W. Franke vagy Charles Csuri.
Vérfrissítést hozott a hagyományos vásárok steril világa után a Basel Social Club underground a bázeli pályaudvar melletti egykori UBS irodaházba. Az ingyenes rendezvényre az Art Basel fő szponzora biztosította a helyszínt, amely délután négytől hajnali háromig tartott nyitva. A fülkékre osztott elrendezéssel szakító koncepcióban százhatvan galéria és intézmény lakta be a tereket: több mint ötszáz művész alkotása a mélygarázstól a felső szintekig közvetlenül az egykori irodák tereibe és folyosóira integrálódott. A látvány mellett a gasztronómia és a szórakozás is főszerepet kapott: ételstandok mellett egy két Michelin-csillagos séf privát vacsorái, valamint szaunás, merülőmedencés pop-up élményközpont, fodrászat és diszkó is várta a látogatókat.
Idén második alkalommal vett részt a Basel Social Clubon a budapesti Longtermhandstand, ahol fiktív HR-osztálynak álcázott standdal parodizálta a vállalati létet. A „nincsenek megbeszélések, nincsenek határidők, csak vállalati öröm” szlogennel megvalósult projektben többek között Keresztesi Botond új Aquaman festménye és Brückner János LA Impression akrilképe szerepelt; utóbbi a vásár egyik közönségkedvence lett. A magyar művészek bemutatóját Julie Béna misztikus installációja és Maja Djordjevic zománcfestménye egészítette ki.
Tót Endre Questionnaires (Kérdőívek) című, limitált kiadású művészkönyvét, amely az alkotó 1970-es évekbeli munkásságát dokumentálja az I Never Read – Art Book Fair Basel független könyvvásáron az acb ResearchLab gondozásában mutatták be. Saját standdal és könyvtárszekcióval (Innen Library) volt jelen a Fábián Áron által alapított, svájci-magyar székhellyel működő Innen (Innen Zines) underground kiadó. A független kiadói szcéna e meghatározó bázisa olyan elismert hazai alkotók fanzine-jeit mutatta be, mint Gerber Pál, a Kis Varsó, Kerekes Gábor, Riskó Gáspár és Füredi Tamás.
A Lukács Viola művészeti igazgatása alatt álló 0xCollection alapítvány Cosmic Knots (Kozmikus csomók) tárlata a bázeli művészeti hét egyik legnagyobb közönségsikerét aratta a Franck Areal ipari csarnokaiban, mintegy huszonháromezer látogatót vonzva. A kiállítás gerincét magyar alkotók adták: Kitzinger Gábor, Nagy András László és Mákó Rozi X – Kinetic Techno Sculpture műve Mariko Mori és Kurt Hentschläger munkái mellett debütált. A megnyitón fellépett Carsten Nicolai (Alva Noto), a Grotesque Gymnastics, Mákó Mári és Dork. A Második megközelítés Fekete Janó első önálló svájci kiállítása. Diafilmre készült, pamutpapírra nyomtatott színmező-fotói analóg gyakorlatot dokumentálnak, amely két évtizedes filmipari fénymegadó pályájával párhuzamosan épült ki. A megnyitón mutatták be első fotókönyvét is, benne Nagy Andrással készült beszélgetéssel és Koltai Lajos írásával.
Teljesen birtokba vette a városi tereket is a hagyományos vásárcsarnokokon kívül az Art Basel. Stefanie Hessler kurátor ingyenes Parcours szektora a konvivialitás (latin: vidám, kedélyes együttlét), vagyis az együttélés témakörére fókuszálva aktiválta Basel utcáit. A szekció több mint húsz helyszínspecifikus projektet vonultatott fel a vásárcsarnoktól a Rajnáig húzódó Clarastrasse mentén, köztük templomban, szállodákban, éttermekben és lepárlóüzemben.
Hivatalos kísérővásárok teszik teljessé a bázeli művészeti hét dinamikáját. A feltörekvő generációkra fókuszáló Liste Art Fair százhat galériája között nem szerepelt magyar kiállító, de tizenegy kelet-európai bázis jelen volt a kánonépítés legelső lépcsőfokának számító mezőnyben. Ezzel párhuzamosan a fotográfia szerelmeseit vonzó Photo Basel a Volkshaus csarnokaiban a fotóművészet történeti és legfrissebb kortárs irányvonalait vonultatta fel, a klasszikus analóg technikáktól a legújabb digitális megközelítésekig. A Design Miami/Basel megszűnése után annak helyébe lépő, az Elisabethen-templom falai között rendezett MAZE/Deign Basel az idén a falakra felkerülő műalkotásokkal is kibővült; ez a fúzió egyedülálló „art-and-design” szellemiséget kölcsönzött a szalonnak. Az esemény az 1950-es évektől a legfrissebb munkákig mutatta be az egyedi, limitált szériás dizájn globális trendjeit, izgalmas párbeszédet teremtve a képzőművészet, a kézműves tradíciók és a funkcionális tervezés határvonalán.
Az idei bázeli seregszemle és a hozzá kapcsolódó kísérőrendezvények egyértelműen bebizonyították, hogy a nemzetközi műkereskedelem új egyensúlyi korszakában a hazai jelenlét erősebb és rétegzettebb, mint valaha. Huszadik századi modern klasszikusaink kánonépítése, a legfiatalabb generáció monumentális bázeli mérföldkövei, valamint a független könyv- és digitális művészeti projektek sikerei mind azt igazolják, hogy a magyar reflexiók és pozíciók megkerülhetetlen, stabil pillérei a globális kortárs színtérnek.
Képek: Artbasel press
