Cserhalmi Luca kurátori koncepciója alapján megvalósult Pneuma Cosmic nem látványos technológiai installációval vagy politikai állásfoglalással kívánta felhívni magára a figyelmet, hanem a szinte észrevétlen jelenség, a levegő mozgása köré épített meditatív, érzéki tapasztalatot.
Több mint egy évtizedes kutatásának folytatása a projekt, Koronczi Endre alkotói karrierútjának egyik csúcspontja, és remélhetőleg új lehetőségeket is megnyit előtte. A korábbi években a velencei biennálé magyar részvételének lebonyolításával megbízott budapesti Ludwig Múzeum, Fabényi Júlia nemzeti biztos vezetésével, fiatal alkotóknak kínált esélyt a nemzetközi porondon való mélyebb beágyazódásra. Idén egy középgenerációs művészt választottak ki a szereplésre.
Komplett kurátori koncepciókat és nem műveket vár a pályáztató Ludwig Múzeum, független szakmai zsűri dönti el, melyik elképzelést választja, majd a Boros Géza vezette Biennálé Iroda felel a megvalósításért. A magyar modell abból indul ki, hogy a velencei biennálé nem egyszerűen egy művész bemutatkozása, hanem komplex kiállítás létrehozása. A kurátor feladata annak megfogalmazása, hogy az adott projekt miként kapcsolódik a nemzetközi kortárs művészeti diskurzushoz, hogyan használja a magyar pavilon építészeti adottságait, és milyen narratívát kínál a biennálé közönségének. Kifejezetten várják a megvalósíthatóságra vonatkozó terveket is. Ennek megfelelően a zsűri elsősorban a kiállítás egészének szakmai minőségét, koherenciáját és nemzetközi relevanciáját értékeli, nem pusztán az alkotó személyét.
Koronczi Endre a kilencvenes évek óta a hazai konceptuális művészet egyik meghatározó alakja. Pályája során festészettel, fotográfiával, performansszal, installációval és videóval egyaránt foglalkozott, munkáinak közös nevezője mindig az ember és a környezete közötti láthatatlan kapcsolatok vizsgálata volt. A 2010-es évektől figyelme egyre inkább a szélre, a levegő áramlására és azokra a természeti erőkre irányult, amelyek jelen vannak ugyan, de közvetlenül nem láthatók. A Pneuma Cosmic ennek a hosszú művészeti kutatásnak az összegzése.
Fiktív kutatási projekt volt a kiállítás alapja, amely tudományos bizonyítékok keresése során gondolatkísérletet ajánlott fel a látogatóknak: nézzük meg, mi történne, ha a levegő mozgását nem pusztán fizikai jelenségként, hanem az egész világot átható, életet hordozó kozmikus lélegzetként értelmeznénk? Már a cím is erre utal. Az ókori görög pneuma kifejezés egyszerre jelent levegőt, leheletet, lélegzetet és azt a szellemi éltető erőt, amely a filozófiai hagyományban az anyag és a szellem közötti kapcsolat metaforája.
Három nagy installációs egységből épül fel a Magyar Pavilon. A munkák a levegő áramlását különböző nézőpontokból közelítik meg, a tudományos kutatástól a metaforákon át az érzéki tapasztalatokig. A Pneuma Cosmic nem különálló alkotások sorozataként működik, hanem összefüggő, narratív installációként. A látogató képzeletbeli kutatóintézetbe lép be, ahol dokumentumok, tárgyi leletek, mozgóképek, kinetikus elemek és hangok együtt építik fel a ‘kozmikus lehelet’ hipotézisét. A kiállítás öt egymásra épülő egysége három nagy installációs rendszerbe rendeződik, melynek hangterét Balogh Máté zeneszerző helyspecifikus kompozíciója alkotja. A hang nem háttérzene, hanem önálló műként működik, amely összekapcsolja a pavilon különböző tereit.
Talán legerősebb tárgyi gesztusa a kiállításnak a Bennszorult lélegzet. Az installáció alapját a Magyar Tudományos Akadémia majd kétszáz éves székházának felújítása során kibontott eredeti szellőzőrendszer elemei adják. Koronczi ezeket nem ipartörténeti emlékként mutatja be, hanem úgy kezeli, mintha évszázadokon keresztül emberi lélegzetet, gondolatokat és jelenlétet őriztek volna magukban. Így a mű egyszerre ready made és fikció. A valós történeti tárgy köré olyan narratíva épül, amely szerint ez átjáró a múltba, egyfajta emlékezeti archívum. Tudományos bizonyítás helyett itt a képzelet aktiválódik, a látogató maga dönti el, mennyire hajlandó elfogadni ezt a költői feltevést. A projekt úgy használja a tudományos gondolkodás nyelvét, hogy valójában semmit sem akar bebizonyítani.
A második nagy egység videóinstalláció, amely Koronczi egy éven át tartó gyaloglását dokumentálja. A projekt kiinduló fikciója szerint a művész azért járta a tájat, hogy megtalálja ‘a legfontosabb sóhajt’. A videó a mozgás, a várakozás és a figyelem gesztusait rögzíti. A cím – Páros lábbal a föld fölött – egyszerre utal a lebegés lehetetlenségére és arra a metaforikus állapotra, amikor az ember kilép a hétköznapi racionalitásból.
Maga a magyar pavilon épülete a kiállítás leginkább helyspecifikus eleme. Koronczi nem csupán berendezte a teret, hanem az installáció részévé tette azt. A Lélegző fal finom, alig érzékelhető mozgása azt az érzetet kelti, mintha az épület élő organizmusként venne részt
a kiállításban.
A Pneuma Cosmic a kortárs konceptuális művészet egyik klasszikus stratégiáját alkalmazza, a tudományos módszer imitációját arra használja, hogy rámutasson a világ megismerésének intuitív, érzéki és metaforikus lehetőségeire. A levegő itt egyszerre fizikai közeg, filozófiai fogalom és ökológiai kapcsolat. Az ember nem a természet külső megfigyelője, hanem ugyanannak az áramlási rendszernek a része.
Ez a gondolat illeszkedik a 61. Velencei Képzőművészeti Biennálé tágabb diskurzusához, amely számos pavilonban foglalkozik az ember és környezete közötti új viszonyokkal, az ökológiai érzékenységgel és a nem emberi léptékekkel. Koronczi munkája ugyanakkor elkerülte a didaktikus környezetvédelmi narratívát. Arra tett kísérletet, hogy érzékelhetővé tegye azt a közeget, amelyet a hétköznapokban szinte teljesen természetesnek veszünk.
Tudatosan visszafogott eszközökkel dolgozott a Magyar Pavilon kiállítása, de szerepelt a nemzetközi biennálés kommunikációban. A biennálé hivatalos bemutatásában kiemelték a projekt levegőkutatásra épülő koncepcióját és a helyspecifikus hangkörnyezet szerepét. Emellett több jelentős nemzetközi művészeti médium is felvette ajánlóiba.
Az ArtReview a 2026-os nemzeti pavilonokat bemutató összefoglalójában Koronczi Endrét a magyar konceptuális művészet meghatározó alkotójaként mutatta be, hangsúlyozva, hogy a Pneuma Cosmic a levegő mozgásának hosszú távú kutatására épül. A designboom biennálékalauza szintén ajánlott kiállításként emelte ki a Magyar Pavilont, ‘a levegő mint éltető erő spekulatív vizsgálataként’ jellemezve a projektet. Az e-flux részletesen ismertette a koncepciót, és az Artlyst biennáléelőzetesében ugyancsak ajánlott nemzeti pavilonként szerepelt.
Koronczi számára ez a bemutatkozás pályája régóta következetesen épülő gondolkodásának összegzése, ráadásul egy fontos nemzetközi színtéren. A biennálé túlterhelt vizuális környezetében a Pneuma Cosmic azt bizonyította, hogy a kortárs művészet egyik legerősebb gesztusa olykor éppen a visszafogottság, annak felismerése, hogy a világ legfontosabb erői gyakran azok, amelyeket nem
látunk, csak érzékelünk.
