A lankás Balaton-felvidéki, tipikus pannon tájon elterülő Nemesvámos–Balácapuszta térségének évszázadokig rejtett kincseit csak a XX. század elején fedezték fel. Feltárása évtizedekig tartott, sőt, a romok egy része jelenleg is a föld alatt pihen, Géczi János szavát idézve: „feltakarásra” vár. A III–IV. században épült villagazdaság az egykori római provincia, Pannónia egyik legjelentősebb épületkomplexuma volt. A mai kifejezéssel majorságnak tekinthető területen élénk mezőgazdasági termelés és kereskedelem folyt.
Az itt fellelt jelentős falfestmények és padlómozaikok, tárgyi emlékek, illetve a jó állapotban megmaradt fürdő a kultúra virágzását jelzi, noha a hajdanvolt életre, a gazdaság működésére napijainkban csupán töredékesen, gyakran feltételezések nyomán következtethetünk. Ehhez hasonlóan az egykori villaépületben rendezett Géczi-kiállítás anyagának egymásra rakódó plakátjaiból kialakult dekollázsok is egy letűnt kor emlékei, s a művek eszmeisége mögött csak találgathatjuk eredeti felirataikat, képi tartalmaikat, a közelmúltnak szóló üzeneteiket.
Tehát a helyszín és az ott kiállított anyag is időkapszulaként őrzi titkait, hogy feltárva jobban megismerhessük múltunkat, reflektálhassunk jelenünkre, akár gondolkozhassunk jövőnkről is. A villa és a tárlat bejárása együttesen értelmezhető folyamat, amelynek során az idő és a tér különböző rétegei bukkannak elénk, szervesen kapcsolódva egymáshoz. A különböző idősíkok egysége szimbolikusan a címben is megvalósul, hiszen a mitológiai lény, a hibrid Kentaur kettős természete is ezt erősíti. A most látható alkotások a közeli Veszprém és Balatonalmádi térségéhez, illetve Rómához és Horvátországhoz kötődnek, 2019 és 2026 között készültek.
Géczi János valódi XXI. századi polihisztor; egyszerre képzőművész, József Attila-díjas író, költő, művelődéstörténész, egyetemi tanár, biológus és a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Hosszú ideje ismeri és foglalkozik a balácapusztai villa történetével, tanítványainak rendszeresen tart itt előadásokat, „feltakarva,” bemutatva nem csupán a római kori romok történetét, hanem a környezet biológiai diverzitását is, így számára a helyszín rendkívül fontos és ismerős.
Mediterrán személyiségként könnyen tud kapcsolódni a tájhoz és a villa épületének történetéhez is. A dekollázs elméletét és gyakorlatát a XX. századi olasz, német és francia művészek, Mimmo Rotella, Vostell Wolf, Francois Dufreme és Jacques Villeglé munkái nyomán kutatja. Géczi a korábban urbánus közegekben fellelt köztéri falragaszokból hoz létre magasabb művészi minőséget, hogy azokat rétegekre bontva művekként építse újra. Kiindulási alapanyagai a ready made-ekként értelmezhető, funkciójukat vesztett plakátok, amelyek emberi történetek lenyomatai, a helyszínt adó római villagazdaság romjaihoz hasonlóan.
A nagyvárosokban, utak mentén talált, a természet erőinek és az emberi beavatkozásoknak kitett, majd a Géczi által összegyűjtött, lehasított plakátfoszlányokban a közelmúlt jeleit, utalásait értelmezi újra, alakítja át. A plakátok kollektív alkotás eredményeként jöttek létre, amelyek összegyűjtésével és újrateremtésével a művész szimbolikus jelentéstartalmakat közvetít. A villagazdaság tereit végigjárva a kiállítás befogadása során a római romok a régmúlt időkbe röpítenek, hogy a dekollázsok végül összekapcsolják mindezt a múlt különböző dimenzióival és jelenünkkel, hogy töredékességük ellenére is feltárják titkaikat. Egyszerre hordozzák a takarás és a feltárás gesztusát, belőlük a falakon lévő monumentális és kisebb méretű munkákból harmonikus képi világ jön létre. A dekollázsokban a hiány esztétikai minősége felértékelődik, s formai kompozíciójuk válik lényegessé. A különféle plakátdarabokból összeálló egyvelegek leginkább az absztrakt expresszizmus irányzatához közelítenek.
Géczi szerint a dekollázsok kollektív mesterremekek, amelyeken keresztül a vizuális költészet és az emlékezet képes megmutatkozni. A palimpszesztként működő munkák láttatni engedik a régi korok lenyomatait, időnként előtűnnek a szövegtöredékek, a betűk és a képfoszlányok, hogy elsődleges jelentéseiken túlmutassanak, s végül szimbolikus értelmet kapjanak.
A képvers jellegű munkák jelképekké válnak és az összefüggések felfejtése hasonló lesz a római kori épületegyüttes maradványainak megismeréséhez és a régészeti feltárások hosszadalmas folyamataihoz. A jelenségek visszabontása elvezethet bennünket a mitologikus utalások értelmezéséhez, felfejtéséhez és azok továbbgondolásához, ahhoz hasonlóan, ahogyan Géczi János fogalmaz: „Ha tudok a világról valamit is, azt a dekollázsok révén tudom.”
Képek a művész jóvoltából, engedélyével.
Nyitókép: © Géczi János "Kentaur - Hasított plakátok"- című dekollázs kiállítása.© Magyar Nemzeti Múzeum / foto@hnm / © fotó: Rosta József
A Kentaur – Hasított plakátok című kiállítás október 31-ig tekinthető meg MNM Villa Romana Balácán (8248 Nemesvámos, Baláca).
