Szakítottak a múlttal a művészet irányzatai is, s idomultak a megváltozott körülményekhez. Avantgárd képzőművészeti irányzatok (fauvizmus, kubizmus, dadaizmus, futurizmus) jöttek létre, amelyek hátat fordítottak az akadémista elveknek. A valóság hű utánzásával ellentétben merészebb formákkal (a kubisták kockával), új anyagokkal (a dadaisták újságkivágatok, fényképek összeragasztásával) kísérleteztek. A figuralitás mellett absztrakt műalkotások jöttek létre, s kinetikus és optikai művek is.
Hasonlóságok és különbözőségek
Ennek a kornak szülöttei Nicolas Schöffer és Victor Vasarely. A modern művészet nekik köszönhetően is nagy léptekkel távolodott el a hagyományostól. A Zombori Mónika és Pócs Vera művészettörténész-kurátorok által rendezett Kinetikus víziók – Nicolas Schöffer és Victor Vasarely dialógusban című kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában nem véletlenül villantja fel együtt a két zseni munkásságának egyik kis szeletét. „A hazai gyökerekkel rendelkező, Franciaországban kibontakozó alkotók munkái közös esztétikai és elméleti törekvések jegyében vizsgálhatók: a geometrikus absztrakció, a technológiai és vizuális innováció, valamint a néző aktív bevonása iránti elköteleződés jegyében” – hívja fel a figyelmet a kamaratárlat leírása. Míg Schöffer a kinetikus művészet megteremtőjeként vált kiemelkedővé, addig Vasarely „az op-art pápájaként”, az optikai illúzió és az észlelés vizsgálójaként hagyott maradandó nyomot a modern művészet történetében. „Bár különböző médiumokban alkottak, mindketten arra törekedtek, hogy alkotásaik ne csupán statikus képek vagy szobrok legyenek, hanem a nézőt aktívan bevonják az élményfolyamatba. Vizionárius látásmódjuk és utópisztikus elképzeléseik a modern városi környezet progresszív arculatához járultak hozzá.”
Kettős évforduló
Victor Vasarely szülővárosa, Pécs idén kettős évfordulót ünnepel. Százhúsz éve született a mester, és ötven esztendeje nyílt meg a Janus Pannonius Múzeumhoz tartozó kiállítóhely, a Vasarely Múzeum. Május 15-én nyílt a Szépművészeti Múzeum Vasarely 120 című retrospektív kiállítása. Ennek kísérőjeként tekinthető meg a Galéria tárlata, amely kamara jellege ellenére is nagyszerűen érzékelteti Schöffer és Vasarely munkásságának erejét, mibenlétét.
A kinetika szószólója
Nicolas Schöffer a múlt század egyik legmeghatározóbb, leginnovatívabb alkotójaként írta be magát a jeles művészek közé. Gyermekként zongorázni tanult, sokat festett, rajzolt, egyszóval különböző művészeti ágakkal „foglalatoskodott”. Megmutatkozó tehetsége ellenére először jogot hallgatott. Jogi diplomájának megszerzése után beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára, ahol többek között Szőnyi István is a mestere volt.
1936-ban emigrált Franciaországba, letelepedési helyéül a fővárost választotta. Itt, Párizsban, az École Nationale Supérieure des Beaux-Arts falai között fejezte be Budapesten megkezdett stúdiumait. A kezdetben expresszionista, majd szürrealista kompozíciókat festő Schöffer rövidesen megtalálta a maga útját.
Az 1937-es párizsi Művészet és technológia a modern életben című világkiállítás döntő hatást gyakorolt pályájára. A fő attrakció, a Felfedezések palotája néven bemutatott tudományos múzeum felkeltette érdeklődését a műszaki újítások, tudományos kutatások iránt. Kezébe került Norbert Wiener 1948-as, a kibernetikai elvekről szóló könyve, a Kibernetika, avagy a vezérlés és hírközlés az állatban és a gépben (Cybernetics: Or Control and Communication in the Animal and the Machine), s a korszakalkotó mű gyökeres változást hozott művészeti nézeteiben, addigi gyakorlatában.
„Nicolas Schöffer munkássága a XX. századi modern művészet egyik legmeghatározóbb paradigmaváltását fémjelzi: a statikus műtárgy hagyományos fogalmát dinamikus, technológiai alapokon nyugvó rendszerekkel váltotta fel” – olvasható nevét viselő kalocsai gyűjteményének honlapján. Nem lezárt objektumnak fogta fel a műalkotást, hanem úgy gondolta, hogy az mindig változó interakcióban áll a környezetével. Az időt is szerves alkotórésznek tekintő műveiben a kibernetikus elveket alkalmazta, megvalósítva a kreativitás és a tudomány integrációját. Konstruktivista térplasztikákat, reliefeket készített. Későbbi művei a tér-fény-idő dinamikáját járják körül, és a fénnyel, a mozgással, a hanggal, s az idővel foglalkoznak.
Az op-art úttörője
Victor Vasarely mind művei, mind elméleti munkái révén érdemelte ki „az op-art pápája” címet. Életútja a reklámiparra, a divatra és a populáris kultúrára is jelentős hatást gyakorolt. 1922-ben a festőművész Podolini-Volkmann Artúr szabadiskolájába járt, mert a rajzolás foglalkoztatta. A hagyományos akadémikus festészet iránt kevésbé fogékony Vasarely 1929 és 1930 között a budapesti Bauhaus-iskolaként alapított Műhely diákja volt. A festők, építészek, technológiai szakemberek – Bortnyik Sándor, Molnár Farkas – által létesített intézmény eszmevilága bűvkörébe ejtette a fiatalembert. Ambiciózus személyiségét a hazai légkör nem vonzotta, külföldre vágyott. Díjnyertes grafikai pályázatnak köszönhetően 1930-ban elhagyta Magyarországot, és Párizsba költözött.
Kezdetben illusztrátorként, reklámgrafikusként dolgozott. Az ötvenes évek táján kezdte el kinetikai, optikai kutatásait. Szemet becsapó, térhatású munkái tették igazán népszerűvé, sikeressé. Munkásságával forradalmasította a vizuális érzékelésről addig hitt ismereteinket. Pusztán geometrikus formáinak, színeinek precíz elrendezésével mozgásra bírta képeit, és megteremtette az illúzió érzetét. Képeinek mértani formái valóban mágikus hatást keltenek, és olybá tűnnek, mintha bármely pillanatban kilépnének a síkból.
Zsenik „párbeszéde”
A Magyar Nemzeti Galéria első emeletének FOCUS kabinetjében található Kinetikus víziók – Nicolas Schöffer és Victor Vasarely dialógusban művei látványosak innovatívak. Ipari jellegük, mértani formáik ellenére is esztétikusak. A látogatók nem megszokott képekkel, műtárgyakkal találkozhatnak, hiszen alkotóik művészete sem volt szokványos, különösen a maguk idejében nem. Schöffer krómacélból, elektromos motorból álló Chronos 11 (1971) című műalkotása maga körül forog, alkatrészei hol lassan, hol szédítő sebességgel pörögnek. Eközben furcsa, nyikorgó, süvítő hangot hallatnak. Vasarely Doupla (1970–1975) és Vonal-Ket (1972–1977) akrillal készült vásznai foszforeszkálni látszanak, térbeli hatásuk mintegy beszippant, magunk is „univerzumuk” részeseivé válhatunk.
Utazások a mágia és technika világában
Az alkotások közül érdemes kiragadni az említett Chronos 11-et. „A Cronos-sorozat Schöffer életművének egyik legmeghatározóbb egysége, amelyben fény- és kinetikus kísérleteit az idő dimenziójával kapcsolta össze, létrehozva az idődinamikus (Chronodynamisme) korszakát.” A brosúra Vasarely és Schöffer bemutatásán kívül a kiállított objektekről, kompozíciókról is részletes műleírást ad. „Schöffer úttörő, kibernetikus művészetének kiemelkedő példái az egyedi Chronos-művek, amelyek jelentős múzeumi gyűjteményekben kaptak helyet.” Köztéri változataik Franciaországban, Németországban és az Amerika Egyesült Államokban vannak. A Choronos 11-et Schöffer az 1982-es műcsarnokbeli kiállítását követően ajándékozta a Szépművészeti Múzeumnak. Krómacélból épített, rácsszerkezetű konstrukciójába tükröződő felületű fémapplikációk is kerültek. A mű kettős olvasatú. Statikus állapotában konstruktivista installáció, működés közben a fény és a mozgás váltakozása által az idő is hangsúlyos szerepet kap.
Victor Vasarely 1970-ben készül Holld (Moiré-torony) című műve festett plexiből alkotott torony. A háromoldalú plexiszobor „kinetikus látványát az átlátszó, egymásra rétegezett és interferáló lapokon megjelenő, finoman eltolódott minták adják”. A fénytöréssel, visszaverődéssel és tükröződéssel játszó objekt célja, hogy kibillenjen statikusságából, létrejöjjön a mozgás.
Miként a fekete lyuk: nem enged
A FOCUS kabinetjét felkeresők a szó szoros értelmében felvillanyozó, lebilincselő tárlatot láthatnak. Olyan, a hatvanas–hetvenes években született alkotásokat – hatot Schöffertől, négyet Vasarelytől –, amelyek a fényre és mozgásra építenek. Az elsötétített térben technika és illúzió egyvelege, fények és árnyékok játéka különös, intenzív élményt nyújt.
A Kinetikus víziók – Nicolas Schöffer és Victor Vasarely dialógusban című kiállítás augusztus 23-ig tekinthető meg Magyar Nemzeti Galériában (1014 Budapest, Szent György tér 2.).
A szerző művészettörténész
