A szentendrei alkotó művészete a kortárs magyar konstruktív és geometrikus törekvések egyik legtisztább, leginkább meditatív hangja. Festészete ritka egyensúlyt teremt a szigorú matematikai fegyelem és a mélyen megélt lírai érzékenység között.
Gulyás Andrea nem formákat másol, vagy síkokat tologat a vásznon, hanem a látvány mögött húzódó lényeget, az épített környezet és a transzcendens élmény láthatatlan rendszerét térképezi fel. Az Érkezés című festmény – amely a szentendrei Polgármesteri Hivatalban tekinthető meg, az épületben több másik, szentendrei témájú alkotásával egyetemben – ennek az érett szemléletmódnak az egyik csúcspontja. Megérkezni nála annyit jelent, mint megtalálni az összhangot a szerkesztett formák és a lélek lírai csendje között. Nem külső tájat fest, hanem a saját belső otthonosságát vetíti ki. Amennyiben a festészetét szeretnénk jól körvonalazott jelzővel illetni, a geometrikus impresszionizmus találó fogalom lehet, még ha első hallásra fából vaskarikának tűnik is.
Míg a klasszikus impresszionisták feloldották a formákat a fény vibrálásában, a kortárs festőművész nem szétmállasztja a struktúrát, hanem szerkezetbe foglalja a múló pillanatot. A fény konstruáló erő: olyan térelem, amely nem a látvány külsőségeit ragadja meg, hanem a fény beesési szögét, a megvilágítás tiszta geometriáját. A szentendrei hagyományok, Barcsay Jenő tektonikus rendje és Deim Pál csendarchitektúrája nagy hatással vannak a festészetére, ám amíg a szentendrei konstruktivizmus gyakran a formák szigorú súlyát és anyagszerűségét hangsúlyozza, Gulyás Andrea teljesen autonóm, lírai és női érzékenységgel írja újra ezt az örökséget. A finom átmenetek és a rétegek megtöltik lélekkel az éleket.
Hosszan elnyúló, panorámaszerű aránya narratív dimenziót ad a műnek: a tekintet jobbról balra haladva úgy „olvassa” a felületet, akár egy vizuális partitúrát, vagy egy modern, redukált freskóciklust. A horizontális kiterjedés szemlélődésre késztet, és a szem nem ugrik át a részleteken, hanem bejárja a kompozíció lépcsőfokait. A képen kirajzolódó tömegek Szentendre kollektív emlékezetét idézik meg a kupolával, a meredek tetősíkokkal, a zárt homlokzatokkal és a hangsúlyosan magasodó kőkereszttel. Az évszázadok óta mozdulatlan szakrális világ sűrűsödik a modern vásznon. A művet uralják a meleg földszínek: a kávébarna, az étcsokoládébarna, az okker, a mustársárga, a barackos homokszín, a bézs, a krémfehér, valamint a taupe. Ezek a pigmentek a vakolatok porát, a kőbe zárt történelmi időt és a földhöz ragadottság nyugalmát egyaránt magukban hordozzák. A középtérbe azonban beáramlik a palakék, az éjkék, az antracit, a galamb- és az acélszürke a madarak sorával, valamint a jobbról Érkező alakjával.
Az építészeti rendet szépen ellenpontozza a kibontakozó mozgás és a dinamika. A geometrikus formákból építkező apró madarak zenei ritmust visznek a térbe. Ezek az alakok az organikus életet képviselik a mozdulatlan kőtömbök és a lebegő égi szféra között, ám a kompozíció igazi fókuszpontja az összetett, redőzött sziluett, amely angyali figurát idéz. A sápadt égitest alatt kibontakozó jelenet az elhívás, a hírhozás és az angyali üdvözlet modern, geometrikus parafrázisát emeli be a szigorúan szerkesztett e világi térbe. Az angyal alakja azonban nem e világi súllyal bír: teste a törések, árnyékok és fények metszéspontjában lebeg, olyan, mintha a levegő sűrűsödött volna alakzattá. Ki érkezik meg valójában? A látogató, a transzcendens üzenet, vagy a saját lelkünk talál vissza önmagához?
Az Érkezés a profán és a szent találkozása, a kőbe zárt múlt és a fény felé tartó jelen metszéspontja. A rohanó világ zajában a csend megtartó erejét kínálja fel az alkotás. Ritka bizonyosság felismerni, hogy a rend és a szabadság nem zárják ki egymást. A festmény kaput nyithat a belső csend felé és megmutatja, hogy a világ fragmentumaiból, a rohanó mindennapok szilánkjaiból felépíthető egy szilárd, harmonikus menedék. A művész végső soron mindannyiunk egyetemes vágyát fogalmazza meg: a zajból a megértésbe, a bizonytalanságból a belső békébe, a múlandóságból az időtlenbe való megérkezést. A geometria Gulyás Andrea kezében nem hideg tudomány, hanem a modern ember legtisztább imádsága.
Képek a művész archívumából, engedélyével.
