Korai képeire vonal alapú, absztrakt formavilágot, színtani jegyeket erősen alkalmazó festészet a jellemző. A vonalak felhasították a számukra felajánlott befoglaló formát, maximális téri feszítésben vibráltak pontosan megfogalmazott színstruktúrái. Munkáit rajzi gyökerekből eredezteti, ami a felnagyított, és a vászon felületén már színnel is felruházott, absztrakt képi, majdhogynem téri kompozíciók megalkotását eredményezik.
Mostani periódusában a művész feloldja a vonalak monoton, cikázó mozdulatait. Kompozíciói már nemcsak szabdalt rajzi elemekből tevődnek össze, a vonal szélesítése, ezáltal a telített formák variábilis alkalmazása válik láthatóvá. A népi motívumrendszert és a törzsi kultúrából fennmaradt alakzatokat rendszerben egyesíti. Ezekhez a felületen egymásba olvadó formákhoz erős asszociációs megfeleltetést párosít, amellyel a befogadóban keltett egyéni emlékképek felszínre emelésére koncentrál. Absztrakt formái bizonyos esetekben az ábrázoló festészet határterületeire is kinyúlhatnak, s a szín dominanciáját és formai többértelműségét reprezentálják. Múltbéli alakzatokat foszt meg korábbi jelentéstartalmuktól, és új olvasattal transzformálja őket jelenünkbe.
Fotók: Simándi Nóra
Kaszás Konrád művészetéről korábbi cikkünkben olvashatnak bővebben.
