Ma leginkább realista Teddy-portréiról és absztrakt, intuitív gesztusokból elővilágló Buddha-alakjairól ismerhetjük. Képein a kopott, foltozott plüssállatok sötét háttér előtt ülnek, olyan méltósággal, mintha régi családi portrék modelljei lennének. A Buddhák azonban egészen másként születnek…

Az emlékek az idő múlásával ritkán őrzik meg az események pontos sorrendjét. Legtöbbször csak részletek maradnak velünk: útitársainkkal közös élmények; fények, amelyek a környezetet mindig más hangulatú díszletté festik; jellegzetes illatok, vásárfiák vagy apró kincsek. Érzéki benyomások, amelyek idővel leválnak eredeti helyükről, és egy összetettebb kép részévé válnak.

Géczi János kiállításának helyszíne és címe is az antik kultúrához, a mitológiához kapcsolódik. A balácapusztai, egykori római kori villagazdaság épületeiben látható és annak eszmeiségéhez szervesen illeszkedő dekollázsok újraértelmezések, amelyek az idő múlásával fedik fel titkaikat. A tárlat olyan időutazást kínál, amely a múltból a jelenig tart, sőt, akár a jövőbe is bepillantást enged.

Miképp lehet megragadni a fény rebbenését a vonalzó szigorával? Vajon képes lehet-e a tiszta szerkesztés arra, hogy a tér tektonikája mellett az emberi lélek mélységét is feltárja? Gulyás Andrea festészete e látszólagos paradoxon feloldására tesz kísérletet.

A festőnek festeni kellett, az államnak eladni – az állami műkereskedelem a Kádár-korszak művészeinek egyszerre jelentett megélhetést és fogságot. Volt idő, amikor Magyarországon egy festményt megvásárolni egészen más dolgot jelentett, mint ma.

Képein több hely, kultúra és hagyomány tapasztalata rétegződik egymásra. Al-Hassan Amina Accrában született, Kazincbarcikán nőtt fel, Budapesten él: festészetét a ghánai gyökerek, a magyarországi gyermekkor, a nagyvárosi hétköznapok és növényekkel teli otthona egyaránt alakítja.

Talán többen is ismerik a játékot, azt a színes műanyag pálcikákból és apró gömbszerű csomópontokból álló labdavázat, amelyet össze lehet nyomni, majd újra szélesre lehet húzni. Pulzáló, ritmikus mozgása-mozgatása a légzést idézheti fel. Nem csoda, hogy a különféle webshopok hol varázsgömbnek, hol kiterjeszthető légző labdának címkézik, amely a marketing szerint az ügyesség, koordináció, koncentráció és stresszoldás Szent Grálja

Hangzásában és alakjában egyszerre idézi fel a cedae szó a cédula és a cédrusfa szavakat és a latin cedere igét, amely az engedés, a visszalépés, a meghátrálás jelentését hordozza. A Memoria cedae kiállításcím kapcsolódik a memoria cedit gondolatához is, amely az emlékezet lassú megkopására, a felejtés folyamatára utal.

Barics Sándor huszonhárom lapot festett a mohácsi csata ötszázadik évfordulójára. Nem lesz belőlük tárlat – és ez a döntés a sorozat része.

FUGA-beli kiállításán Gesztelyi Nagy Zsuzsanna eddigi munkássága kiemelkedő állomásaként teljes és egységes anyagot mutatott be. A Breuer Marcell-teremben festmények, printek, kísérleti animációk és személyes gyűjtés fogadta a látogatót.

Új szemszögből meséli el Bécs egyik legfontosabb kulturális intézményének történetét a különleges évfordulót ünneplő jubileumi kiállítás. Nem egyszerűen visszatekintenek a múltra, hanem bemutatják, hogyan épült fel Albert főherceg és felesége, Mária Krisztina kollekciója, hogyan inspirálták egymást és miként vált egy hercegi magángyűjtemény Európa egyik legjelentősebb grafikai és képzőművészeti múzeumává, miközben folyamatosan képes megújulni.

Hagyományteremtő céllal rendezték a kaposvári Vaszary Képtárban az első Betonszobrászati Triennálét. A jövőben háromévente rendezendő kiállítás a betonnal, mint kortárs művészeti médiummal foglalkozik, elsősorban a technológiai innovációra fókuszálva.

Jean Béraud 1849. január 12-én született. Apja munkájának köszönhetően Szentpéterváron látta meg a napvilágot: édesapja feltehetően részt vett a Szent Izsák-székesegyház díszítésében, amely 1818 és 1858 között épült. Az apa 42 éves korában meghalt, Béraud anyja ezután négy gyermekével visszatért Párizsba. Középiskolai tanulmányai után Jean jogot kezdett tanulni, hogy ügyvédi pályára lépjen. 

Falra rögzített, rózsaszín és vöröses üvegmozaikkal borított formák nyitott szájakat és torkokat idéznek. Belőlük hosszú, fonott textilnyelvek nyúlnak ki a térbe, majd egyetlen nagy fonattá kapcsolódnak össze. A forma hajfonatra, köldökzsinórra, növényi gyökérre vagy családi leszármazási vonalra is emlékeztethet.

Nemcsak a Magyar Képzőművészeti Egyetem legjobb végzős hallgatóinak bemutatkozása a kiállítás, hanem keresztmetszet is arról, melyek az aktuális trendek, témák a kortárs művészetben.

Jubileumi emlékév – 140 Years of Innovation – keretében első alkalommal látható Magyarországon a Mercedes-Benz Art Collection anyagából összeállított reprezentatív válogatás a Merlin Kulturális Térben.

Több mint százötven alkotó munkáit, sorozatait hat kategóriában reprezentálja a fotóművészet elmúlt öt évét bemutató Utak és útkereszteződések című tárlat. Az izgalmas válogatás képet nyújt arról, miként építik életművüket a művészek, hogyan alakulnak munkáik a technológia új kihívásait követve, vagy éppen azokkal szembemenve, újraértelmezve a klasszikus fotóművészeti eljárásokat, illetve miként elegyítik egymással a fotográfiához köthető médiumokat.

Mélyen gyökerezik a nyomhagyás témája a művészet történetében. Az egyik legtávolabbi párhuzam a barlangrajzok világa, különösen a kézlenyomatoké, amelyek nem képeket, hanem az „itt voltam” jelenlétét rögzítik. A pannonhalmi karcolatok ugyanilyen alapvető emberi igényből születnek.

Azzal a szándékkal alakult a balatonfüredi Zsdrál Art Galéria, hogy főként pécsi kötődésű alkotókat képviseljen. Műkereskedői tevékenységük az elmúlt tíz év során elsősorban XX. századi kerámiákra összpontosult, művészkörük jelentős részét is kerámiával foglalkozók alkotják.

Máté Péter lírai slágerének sorait sokan ismerik. Bánkúti Gergő Kőszikla a házam, zöld mező takaróm című kiállítását is idézheti a dalrészlet, hiszen a tárlat az elmúlással, a halállal foglalkozik. Jól illik a témához a Bakáts Bunker igazán különleges helyszíne.

„A festészet ott kezdődik, ahol a művész már nem a képet irányítja, hanem megtanul figyelni arra, amit a kép kér tőle.” A pécsi iskola nem egy stílus, hanem inkább egy szemlélet. Martyn Ferenc, Lantos Ferenc, Keserü Ilona, majd a Pécsi Mesteriskola és a PTE Festészet Tanszéke olyan festői közeget hozott létre, amelyben a festészet autonóm nyelvként működik.

A Nagyváradi Katolikus Püspöki Palotában futó Nagybányai remekművek magángyűjteményekből című kiállítás világszínvonalú anyaga a nagybányai festőiskola fejlődéstörténetének ívét rajzolja fel.