Majd másfél évezrede határozza meg a harang a keresztény hitélet mindennapjait. Az istentiszteletre híváson kívül rendkívüli helyzetekre – tűzvészre, viharra vagy árvízre – a félrevert harang figyelmeztetett. A lélekharang a gyász jele, ugyanakkor a harangozás örömteli eseményekről, például jubileumi emlékévek kezdetéről vagy pápaválasztásról is hírt hoz.

A XIX. századtól vasútállomáson, lóversenypályán, városi állatkertben is alkalmaztak jeladás céljára harangokat. A XX. század elejétől – az elektromosság elterjedésének következtében – szirénák, hangosbeszélő készülékek és riasztóberendezések vették át a harangok jeladó funkcióját, miközben szakrális és emlékeztető szerepük a XXI. században is megmaradt.

A harang anyaga ezerötszáz éven át csak bronz volt, majd a XIX. század közepe óta acélból, a XX. század végén pedig már alumíniumból

is készültek különböző formájú és hangú öntvények.

Magyarország, azon belül Budapest legtöbb templomának tornyában Szlezák László által öntött harang lakik. Munkái a főváros minden kerületében megtalálhatók, nemcsak szakrális épületek tornyában és temetőkben, hanem kórházakban is.

A magyar harangok alakjai és feliratai

Magyarország középkori harangjain a XIV. századig nem szerepelnek feliratok vagy ábrák. A feliratot nem tartalmazó harangok korára a harangok formájából tudunk következtetni. A legkorábbi magyar harang az Esztergomhoz közel fekvő Csolnok község határában, 1966-ban a földből kiszántott, méhkas alakú harang, amelyet a XI. században önthettek. A XII. században úgynevezett cukorsüveg alakú harangok készültek, ilyen az 1870-es években Keresetpusztán, a földben talált harang.

Az Anjou-kori Magyarország harangjait már felirattal látták el, így e kortól a harangok történeti forrásként is vizsgálhatók.

A feliratok négy témába sorolhatók. Szólnak arról, hogy ki, hol, mikor öntötte őket, vagy arról, hogy ki volt az öntető, illetve, hogy mi volt az öntés célja. A negyedik tematikus egységben az adományozó által kért feliratokat találjuk.

A továbbiakban megismerkedhetnek

  • a harang-felfüggesztés korábbi és újabb módszereivel;
  • a leghíresebb magyar harangöntő dinasztia tagjaival;
  • magyar bazilikákban lévő nevezetesebb harangokkal;
  • a paprikadíszítésű szegedi, valamint a kelenföldi Horthy-haranggal;
  • a Szlezák László szakmai örökségét őrző őrbottyáni Gombos-műhellyel.