Jézus többször beszél arról, hogy szenvednie kell. Hogy üldözni fogják. Beszél a haláláról is. (Mt 16,21–27) Az evangélisták beszámolnak a végkifejletről: elfogják, elítélik.
A tömeg, amely rajongott érte, szembefordul vele,
s amikor lehetőség volna arra, hogy Pilátus szabadon bocsássa, azt kiáltja: „Keresztre vele.” Tipikus tömegpszichózis: valaki elkezdi, majd egyre többen, végül szinte mindenki együtt üvölt: „Feszítsd meg őt!”
Tömeg, tömegpszichózis (a szerző fotói)
Kinek a halálát kívánják? Azét a Jézusét, aki arról beszélt, hogy az Isten országában mindenkinek van helye. Annak a Jézusnak a kivégzését, aki meggyógyította a betegeiket.
Annak a Jézusnak a megfeszítését, akit úgy fogadtak, mint egy királyt,
aki majd helyreállítja Izrael országát.
Jézus előre megmondja, mi történik majd vele. Az apostolok hitetlenkedve hallgatják. Péter pedig veszi a bátorságot, hogy kimondja: Uram, ilyen veled nem történhet meg!
Jézus ezt a hirtelen haragú, sokszor meggondolatlanul beszélő, lobbanékony Pétert leinti. Sőt indulatosan fordul szembe vele: Távozz tőlem sátán! Emberi módon gondolkodol.
A lobbanékony Péter apostol (a szerző fotói)
Eltűnődöm ezen a kijelentésen: emberi módon… Hogyan tudnánk másként gondolkodni? Tapasztalataink, élményeink, szokásaink, környezetünk meghatározzák gondolkodásmódunkat. El sem tudjuk képzelni, hogy az, ami most szép és jó, amiért az emberek lelkesednek, ami mindenkinek a javára szolgál, az meg tudjon változni.
Pedig akár akarjuk, akár nem, ez így van. Az ember nem csupán gondolkodó lény. Érzelmei, indulatai vannak. S ha valami éppen nem úgy történik, ahogyan elgondoljuk, azonnal képesek vagyunk szembefordulni azzal is, aki jót tett velünk. Talán ismerős a mondás: Attól félj, akivel jót tettél! A rosszra hajló ember tulajdonsága az irigység, a bosszú. „Még a barátom is, akiben megbíztam, aki együtt ette kenyeremet velem, az is ellenem emelte a sarkát.” Így panaszkodik a zsoltáros. (41. zsoltár)
Jótett helyébe jót várj – vagy jót ne várj?
Azt gondolnánk, természetes, hogy jóért jóval fizetnek. De az emberi élet nem adok-veszek. Az emberi élet kockázatos vállalkozás.
Az Emberfiának sokat kell szenvednie – mondja Jézus. A vénektől, a főpapoktól, az írástudóktól. Péter erre mondja hevesen, indulatosan: Ez nem történhet meg! (Csendesen eltűnődöm: miért nem veszi észre Péter, hogy a szenvedés, a megfeszíttetés, a halál után ott van a remény: az élet teljességének ígérete, a föltámadás?)
Sokat kell szenvednie, de a halál után ott van a feltámadás reménye
Jézus viselkedése, tevékenysége nem egy esetben sérti a törvényeket. A szigorú mózesi előírásokat látszólag semmibe veszi. Szombaton gyógyít, szóba áll idegenekkel. Világosan kimondja, hogy nem megszüntetni akarja a törvényt, hanem teljessé tenni. „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a Törvényt vagy a prófétákat! Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy beteljesítsem.” (Mt 5,17)
Jézus viselkedéséből, tevékenységéből kitűnik, hogy ő közösséget vállal minden emberrel.
Szolidáris velük. Pál apostol világosan értelmezi ezt a tényt: „A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A törvény tökéletes teljesítése tehát a szeretet.” (Róm 13,10)
Jézust az írástudók felforgatónak tartják. Mert fölülírja az addig érvényesnek tartott törvényi rendet. De egészen biztos, hogy ott van valahol kimondatlanul az irigység is: Jézust tömegek hallgatják.
János evangéliumában olvassuk: Jézus kora reggel elmegy a templomba, az egész nép pedig köréje sereglik. (Jn 8,2) Ekkor a farizeusok próbára akarják tenni. Egy asszonyt hoznak eléje, akit a törvény szerint meg kell kövezni. Házasságtörő. Jézus válasza alighanem sokkolja őket.
Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van…
Jézus szembesíti önmagukkal azokat, akik valamiképpen szeretnék a nyilvánosság előtt bizonyítani, hogy ő felforgató, aki nem törődik a törvény rendjével.
Nem elég távolról figyelni, aki követni akarja, vegye fel keresztjét
Aki utánam akar jönni, mondja a tanítványainak, vegye föl keresztjét minden nap. Jézust nem lehet úgy követni, hogy csak távolról figyeljük. Azonosulni kell vele. Gondolkodásával, értékrendjével. És számítani kell arra, hogy a követőinek sorsa hasonló lesz, mint amilyen Jézusé volt.
Megpróbálják felforgatónak tekinteni azokat, akik nem hajlandók belesimulni egy olyan társadalom világába, amelyben nincs helye az Istennek.
Fel kell hagynunk az emberi számítgatásokkal. A jézusi élet sokkal nagyobb távlatokat nyit. Nehéz kilépni önmagunkból. Nehéz a szabadság. Nehéz belülről irányított, határozott értékrend szerint élő embernek lenni. Nehéz elszakadni attól, amit megszoktunk, amit elvárnak tőlünk az emberek.
Jézus a tanítványaitól gyökeresen más életstílust kíván. Odaadást. Önátadást. Kereszt-hordozást. Ha kell, szembefordulást. A világ megváltoztatását.
