Ne féljetek! – mondja Jézus. Ne féljetek az emberektől, ne féljetek azoktól, akik megölik a testet.
Attól féljetek, aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja. (Mt 10,28)
Számtalan veszély veszi körül az embert. Hajlamosak vagyunk a félelemre. Mégis élek, túléltem betegséget, vihart, balesetet, országúti karambolt. Felsorolni is nehéz, mennyi minden képes félelmet kelteni az emberben. Mindannyian szeretnénk élni, szeretnénk biztonságban lenni.
Jézus arról beszél, hogy az ember érték az Isten szemében.
A hegyi beszédben, amikor az ég madarairól, a mezők liliomairól van szó, akiket az Isten táplál és öltöztet, hozzáfűzi: vajon nem többet értek ti náluk?
Isten táplálja és öltözteti őket (a szerző fotói)
Érdemes végiglapoznunk az evangéliumokat: felfigyelhetünk arra, hogy nagyon sokszor elhangzik Jézus szájából: Ne féljetek!
Válsághelyzeteket élünk át. Beszélni szoktak az életközepi válságról: hogyan tovább?
Dante sorait jól ismerjük:
„Az emberélet útjának felén
egy nagy, sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém.”
Vajon helyes úton járok-e? Vajon célba visz-e az út? Vagy hiábavaló minden fáradságom?
Fél az ember a magánytól. Mi lesz velem, ha egyedül maradok? Ki fog segíteni, ha bajba jutottam? Fél az ember a betörőtől, a tolvajtól, a csalótól. Fél az ember a másik embertől: vajon megbízhatom-e benne? Vajon igazat mond-e? Elhihetem-e, amit mond?
Viharos körülöttünk az egész világ: a világ háborúi és a háború világa. Szüntelenül tapasztaljuk, hogy emberek fölül akarnak kerekedni másokon. Le akarják győzni a másikat, hatalmat akarnak szerezni a másik ember fölött.
A világ háborúi, a háború világa
Hajlamosak vagyunk arra, hogy azt vegyük észre, ami rossz, és ne lássuk meg a jót, a szépet, az igazat. Ezt az érzésünket csak erősíti, hogy lépten-nyomon tapasztaljuk a gonosz hatalmát. Érthetetlen, értelmetlen barbárságot, pusztítást, garázdaságot: csak úgy betörni ablakot, fényes autót csak úgy végigkarcolni, útjelzőtáblát összefirkálni, plakátot letépni, tiszta kerítést bemocskolni.
Jézus érdekes és elgondolkodtató módon figyelmeztet:
ne féljetek azoktól, akik a testet elpusztítják. Azoktól féljetek, akik a testet is, a lelket is megölik.
Valamikor – talán harmincöt évvel ezelőtt – valaki egy mozgalmat próbált elindítani, ezzel a jelszóval: „Tégy a gyűlölet ellen!” Politikai felhangja volt, nem sokan figyeltek rá. Keserű tapasztalás, hogy azóta, hogy megszűnt a diktatúra szorítása, mindent gyanakodva szemlélünk, vajon milyen politikai párt érdeke van mögötte? Kiveszett a köztudatból a közjó fogalma. Elfeledkezünk arról, hogy az élet: közkincs. Az életet védeni, szolgálni kivétel nélkül mindenkinek kötelessége. A másik embert emberi méltóságában gyalázni pedig bűn. Az emberiesség elleni vétek.
Az életet védeni, szolgálni mindenkinek kötelessége
Az iskolai év befejeződik, a gyermekek felszabadulnak a bezártságból, az iskolai munka megkötöttségeiből. De egyáltalán nem mindegy, milyen az a világ, az a környezet, amivel találkoznak. A társadalom neveli az embert. A gyűlölet gyűlöletet kelt. Az erőszak erőszakot. A durvaság durvaságot. A trágárság trágárságot. Furcsa, megállíthatatlannak látszó örvénybe kerülünk mindannyian, és elfog bennünket a félelem, a rettegés: nincs kiút? Ez volna az emberi élet?
A szabadság, amivel rendelkezünk, nem jelentheti azt, hogy bármit megtehetek, amire képes vagyok.
A fizikai képesség és lehetőség nem jogosít fel senkit arra, hogy a másik embert a sárba tiporja vagy ellehetetlenítse. Az életet mindannyian ajándékba kaptuk. Egyikünknek sincs joga megnyomorítani a másik ember életét. Nem csak a fizikai megnyomorításról van szó. Többről. A lelkek megnyomorításáról, meggyilkolásáról.
Bőven van hiba és bűn a világban. Van lehetőség a jóvátételre. Van lehetőség a megtérésre, a bűnbánatra. Van lehetőség arra, hogy bár mindannyian különbözőek vagyunk, őrizzük, óvjuk az életet, amit ajándékba kaptunk.
Jézus bátorít: ne féljetek! De figyelmeztet is: óvakodjunk azoktól, akik a testet is, lelket is képesek elpusztítani.
Büszkék vagyunk az emberi teljesítményekre, felfedezésekre, alkotásokra. De az emberi erőfeszítések mit sem érnek, ha közben magunk körül lélekmérgező világot teremtünk.
Büszkék vagyunk az emberi teljesítményekre
Sokszor úgy érezzük, tehetetlenek vagyunk. De van megoldás. Jézus mondja:
aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt mennyei Atyám előtt.
Át kell járnia a világot az élet iránti tisztelet. Jézus ezért jött, hogy megújuljunk.
Ne szűnjünk meg könyörögni: Áraszd ki ránk Lelkedet, és újítsd meg a föld színét! (Vö. 104. zsoltár)
Nyitókép: Pixabay
