Már a versenyprogram bejelentésekor azzal hívta fel magára a figyelmet az idei velencei filmfesztivál, hogy mindössze egyetlen filmet jegyzett rendezőnő. Később egy bónusz film került a programba: az a NAZA című dokumentumfilm, amelyet egy házaspár hozott tető alá, így az előbbi szám egyről másfélre „javult”. (Horvát Lili első angol nyelvű rendezése, a Jegyzeteim a Marsról a Giornate degli Autori versenyprogramjában szerepelt.) Ezután jogos a kérdés, hogy a Maggie Gyllenhaal vezette zsűri vajon azért adta a Woman Unknown (Ismeretlen nő) című a dán-svéd-lett filmnek a fesztivál fődíját, hogy kompenzálja a válogatás igazságtalanságát, vagy valóban May el-Toukhy munkáját tartották a legjobbnak. Mindenesetre a mozidarab olyan, nála jóval esélyesebbnek tartott alkotásokat győzött le, mint a dél-koreai osztálydráma, a Possible Love, Martin McDonagh új munkája, a Vadló kilenc vagy a már említett NAZA. Maggie Gyllenhaal a zsűri értékelését ismertetve mindenesetre elmondta, hogy nem kivételezett az alkotó neme alapján, és számos nő rendezte olyan filmet ismer, amelyet kimondottan utál.
Valamit tisztáznék rögtön az elején:
azon lehet vitatkozni, hogy a Woman Unknown (Ismeretlen nő) a legjobb film volt-e a mezőnyben, de az biztos, hogy jó film, izgalmas témát dolgoz fel, méghozzá egyedi módon.
Bár a történet fiktív, valós események inspirálták. Dánia a második világháborúban nem volt hajlandó Németország ellen harcolni. Kis országként esélytelennek gondolták magukat, az emberéletek védelmére hivatkozva ellenállás nélkül megadták magukat, és hagyták, hogy a német hadsereg leigázza az országot. Amikor már látszott, hogy a németek elveszítik a háborút, a dán ellenállás is megerősödött, a háború után pedig kíméletlen módon csaptak le számos kollaboránsra. Köztük voltak az úgynevezett „német lányok” is, vagyis azok a dán nők, akik a megszállás idején szerelmi és/vagy szexuális kapcsolatba kerültek egy vagy több német katonával.

Az előéletét titkolni próbáló nőt Mathilde Arcel játssza
Világforgalmazó/Forrás: TrustNordisk ApS/Velencei Nemzetközi Filmfesztivál
Bár a film műfaji meghatározása szerint dráma, az izgalmai és a feszültségkeltése sokszor a legjobb thrillereket idézik. A kamera nem tágít Marie-ről, egyfolytában a közelében vagyunk, néha mintha össze lennénk zárva vele, érezzük elviselhetetlen belső feszültségét. A rendező nem akar ítéletet mondani Marie felett a múltja miatt, azt azonban megmutatja, hogy szinte bármire képes azért, hogy eltüntesse előélete nyomait, és olyan határokat lép át, amelyeket nem lenne szabad. A Woman Unknown (Ismeretlen nő) valójában egy hajszolt és kétségbeesett asszony pokoljárásának története, aki elkeseredettségében képes akár másokat is magával rántani.
Marie alakjának megformálásáért Mathilde Arcel elnyerte Velencében a legjobb női főszereplőnek járó díjat, a Coppa Volpit.
A film nagy része sötét lakásbelsők bezártságában játszódik, és az utcai jelenetekben sem nyílik ki a világ, hogy lélegzetvételnyi időt engedjen. May el-Toukhy (akitől a pompás A szívek királynőjét vetítették annak idején a magyar mozik) legfőbb erőssége, hogy képes bezárni a nézőjét a főhőse sötét és zavaros pszichéjébe, és a teljes játékidő alatt nem ereszti ki onnan. Kényelmetlen élmény, az biztos, de éppen ez kell ahhoz, hogy sokáig velünk maradjon.
A Woman Unknown (Ismeretlen nő) című filmet a Velencei Filmfesztiválon láttuk. Egyelőre nincs hír a magyarországi forgalmazásáról.
Nyitókép: Mathilde Arcel a Woman Unknown (Ismeretlen nő) főszereplője Világforgalmazó/Forrás: TrustNordisk ApS/Velencei Nemzetközi Filmfesztivál



