Másfélperces üdvrivalgás fogadta Woody Harrelson Oscar-jelölt amerikai színészt azon a mesterkurzuson, amelyet a 32. Szarajevói Nemzetközi Filmfesztiválon tartott. Mindez csak néhány órával előzte meg, hogy átvehette a Szarajevó Szíve életműdíjat az 1997-es Köszöntjük Szarajevóban! című filmje vetítése előtt. Neil Young brit filmkritikus, az A-kategóriás művészek mesterkurzus-beszélgetéseinek gyakorlott műsorvezetője a Bosnyák Kulturális Központban különleges számmisztikával fogadta a kultsztárt (aki először nem is értette, mire akar a beszélgetőpartnere kilyukadni).

Minden a hármas számra futott ki. Harrelson három testvér egyike (két fiútestvére van), három gyereke született a feleségétől, a közönség első sorában helyet foglaló Laura Louie-tól (három lány), és háromszor jelölték Oscar-díjra is a karrierje során (Larry Flynt, a provokátor; A harcmező hírnökei; Három óriásplakát Ebbing határában).

Újságírói fogás, nem is túl izgalmas, de elmaradhatatlan: a helyszín, Szarajevó volt a második téma. Michael Winterbottom brit rendező 1996-ban, az 1992 áprilisa és 1996 februárja között ezerötszáz napig ostromlott Szarajevóban és horvát helyszíneken forgatta a Natasha’s Story című regény alapján készült drámát, amely 1992-ben, a boszniai háború kezdetén játszódik Stephen Dillane brit színész, valamint a fiatal Woody Harrelson, az Oscar-díjas Marisa Tomei és a horvát létére később a Vészhelyzettel nemzetközi ismertséget szerző tévésztár, Goran Višnjić főszereplésével. „A város óriásit változott azóta, rá sem lehet ismerni. Akkoriban még kihalt volt minden, ma szinte végig sem tud sétálni az ember az utcán a rengeteg turista miatt. Akkoriban kijárási tilalom volt…” – elevenítette fel a hatvanöt éves művész, majd megjegyezte: „A humor tartotta mindenkiben a lelket.”

 

Woody Harrelsonnal Neil Young brit filmkritikus beszélgetett a 32. Szarajevói Nemzetközi Filmfesztivál mesterkurzusán. Képforrás: Sarajevo Film Festival, (c) Obala Art Centar.

 
Warm-up kérdésként – hiszen az elnök és a színész is texasi – az interjú elején Young a Rob Reiner által rendezett, kevésbé ismert LBJ – Az elnök című, éppen tíz éve bemutatott életrajzi drámáról kérdezte Harrelsont, amelyben Lyndon B. Johnsont, az Egyesült Államok harminchatodik elnökét alakította, aki John F. Kennedy meggyilkolása (1963. november 22.) után lett az ország elnöke. A zsúfolásig megtelt teremben filmrészletet is láthatott a jórészt fiatalokból álló közönség, méghozzá azt a jelenetet, amelyben a Harrelson játszotta államfő a Fehér Házból a Haggar ruházati vállalat képviselőjének telefonál, s részletesen elmagyarázza, hogy mivel „átlagon felüli méretekkel áldotta meg a sors”, a nadrágját ennek megfelelően kell átalakítani. „Csak szólok: ez szó szerint így hangzott el. Minden hívását rögzítették és az első kivételével hozzáférhetővé tették” – árulta el Harrelson a bejátszás után, mire a közönség, amely már a szellemes jeleneten is hangosan nevetett, ismét nevetésben tört ki.

Amikor Young arról kérdezte, miért vállalta el Johnson elnök szerepét, a színész a tőle megszokott őszinteséggel és egyértelműséggel felelt: „Azért akartam megcsinálni, mert Rob Reiner kért fel rá, és nagyon szerettem volna vele dolgozni. Egyszerűen imádtam a közös munkát Robbal. Zseniális alkotónak tartom, és szerintem csodálatos filmet készített.” A tavaly decemberben tragikus körülmények között elhunyt hollywoodi rendező filmje kapcsán Harrelson azt is elmondta, izgalmas kihívás volt eljátszania az államfőt, akinek érdemei mellett „voltak meglehetősen zűrös ügyei is.”

 

Woody Harrelson a Köszöntjük Szarajevóban! című filmben. Képforrás: Sarajevo Film Festival, (c) Obala Art Centar./Magyarországi forgalmazó: InterCom

 
Négy évtizedes filmes és tévés pályafutás, hetvenhét film – ez a presbiteriánus texasi családban született, később az ohiói Lebanonban nevelkedett, majd egy indianai egyetemen színházművészetet és irodalmat hallgató Harrelson pályafutásának summázata számokban. De hogyan építi fel a szerepeit egy olyan színész, aki ugyanolyan otthonosan mozog a könnyed, szórakoztató vígjátékokban és az Oscar-versenybe küldött drámákban, mint az európai produkciókban?

„Általában a külső jegyekből kiindulva építem fel a szerepeket” – magyarázta,

hozzátéve, hogy az Egyesült Államok bármelyik déli akcentusát beszéli. Majd korrigálta, mondván, csak elragadtatta magát, és kisfiúsan megvallotta: füllentett egy kicsit.

Amikor már soknak tartotta, hogy a másfél órás program csak róla szóljon, szóba hozta az előző napi szarajevói éjszakáját: „Kezdem visszasírni a tegnap estét!” Ezen a ponton beszélgetőtársa megajándékozta egy üveg Bushmills ír whiskey-vel, ettől kezdve pedig a mesterkurzusnak indult esemény hallatlanul szórakoztató, hiteles és szerethető one-man-show-vá változott. Harrelson nemcsak leitatta Youngot a közönség előtt (és aki nem látta, milyen csibészként élvezte a heccet, el sem hinné), hanem annyira jól érezte magát, hogy többször megszólította a nézőket, bemutatta régi barátját, Guggit, az ír képzőművészt, a Virgin Prunes egykori tagját és Bono legjobb barátját (a Guggi című dokumentumfilmet szintén a seregszemlén mutatták be) és a szarajevói görbe estéje résztvevőit – köztük egy fiatal horvát színésznőt –, majd Elvis Presley bőrébe bújva előadta az All Shook Up című slágert.

Kérdés persze, hogy Woody Harrelson, aki nem éneklő-táncos szerepeiről híres, miért énekel Elvis-dalokat a Balkánon? Hát azért, mert ez volt mindennek az alfája és ómegája, ami később történt vele.

Egy átlagos iskolai napon a középiskolában előadta a nem sokkal korábban elhunyt Elvis Presley néhány slágerét, és a fellépés hatalmas sikert aratott. „Egy Robin Rogers nevű lány, aki a színjátszó kör tagja volt, odajött hozzám, és azt mondta, be kellene lépnem a körbe, és ki kellene próbálnom a színészetet” – elevenítette fel, jól érzékeltetve, milyen hatást tett rá Robin Rogers, és milyen félénk kamasz volt. Szóba került az is, hogy Goldie Hawn főszereplésével forgatta első filmjét, a Vadmacskák című sportkomédiát, amelyben Wesley Snipes is zöldfülűként kapott lehetőséget. Az is, hogy akkoriban még színházi színészként képzelte el magát, nem is ok nélkül: huszonhárom éves korától a Biloxi Blues című Neil Simon-darabban játszott (az viszont nem került szóba, hogy rövid ideig házas volt a nagy komédiaszerző lányával, Nancyvel). Egy véletlen találkozásnak köszönhette, hogy elment a Cheers című sorozat szereplőválogatására, és megkapta Woody szerepét a szitkomban (szituációs komédiában), amelyben nyolc éven át játszott. „Ha az emberen úrrá lesz a kétségbeesés, le sem tagadhatná” – állapította meg annak kapcsán, hogy akkoriban valamennyi castingját elrontotta.

Nem a pályája legizgalmasabb állomása az 1993-as Tisztességtelen ajánlat, de Harrelson és főszereplőtársa, Demi Moore megkapta a legjobb csókjelenetnek járó díjat az MTV Movie Awardson – az nem került szóba, hogy ugyanebben az évben a film kiérdemelte a legrosszabb filmnek ítélt Arany Málna-díjat, éppúgy, mint a forgatókönyv, Harrelson pedig a legrosszabb férfi mellékszereplő elismerést. A film másik főszereplője az ötvenes éveiben járó Robert Redford volt. Harrelson édesanyja, aki természetesen nem akarta, hogy fia színésznek álljon, csak a Sundance kölyök legendás megformálója miatt ült repülőgépre, a fia pedig örömmel mutatta be a filmszínésznek a forgatáson. Ide kívánkozott Lauren Bacall hollywoodi díva Harrelsonról írt sora, amely az elmúlt harminc évben magát az érintettet is elkerülte: „(…) és nagyon rendes fickó” – zárta sorait.

Harrelson őszintén elmondta, mekkora hiba volt nem elfogadnia a Jerry Maguire – A nagy hátraarc főszerepét. „Ezt jól elkúrtam: elolvastam a szkriptet, és mivel Jim Brooks volt a producer, felhívtam, és csak annyit mondtam: »Jim, szerintem kutyát sem fogja érdekelni ez a sportmenedzser.« Ő erre csak annyit felelt: »Szerintem tévedsz, haver. Szerintem tévedsz.« Aztán körülbelül négy nappal később kiderült, hogy Tom Cruise kapja a szerepet” – mesélte. Az anekdota végére az is kiderült, hogy 1997-ben Harrelsont Miloš Forman Larry Flynt, a provokátor című filmjének címszerepéért, Cruise-t pedig ugyanabban az évben az említett sportdráma főszerepéért jelölték Oscar-díjra.

Woody Harrelson szerint a színészek felvágósak és magamutogatók, de nincs ezzel baj, ilyen a szakma.

Az igazi ajándék viszont a közönség kérdései után következett: Harrelson álló tapsot kapott, közben felcsendültek Elvis-slágerek, ő pedig a „Király” híres mozdulatait utánozva táncra perdült, majd leugrott a színpadról, és megtáncoltatta a feleségét is. Nem távozott utána sem, hanem készségesen fotózkodott és aláírt minden rajongójának – belépőjegyeket, Suzanne Collins Az éhezők viadala című könyveit (az első három filmben játszott) és Cormac McCarthy Nem vénnek való vidék című regényét is (az Oscar-díjas filmben szintén játszott).

Woody Harrelson és az Oscar-díjas Matthew McConaughey önmagukat alakították, amikor 1998-ban feltűntek az Isten hozta Hollywoodban című áldokumentumfilmben, és azóta többször is játszottak együtt, például a True Detective – A törvény nevében című HBO-sorozatban. Mostanra azonban felmerült: a két texasi színész féltestvér lehet. McConaughey egy 2023-as interjúban fedte fel, hogy édesanyja bevallotta: amikor a férjével átmenetileg különváltak az útjaik, közelebbi kapcsolatba került Harrelson börtönviselt édesapjával. A színészek fontolóra vették a DNS-tesztet is, ám McConaughey kérésére végül elhalasztották a vizsgálatot. „Úgy hiszem, Matthew apja az én apám is!” – mesélte a szarajevói közönségnek a beszélgetés végén. Arról is beszélt, hogy szeptember 23-án debütál az Apple streamingcsatornáján a Brothers című sorozat, amelyben McConaughey és ő is önmagukat játsszák, miközben minden más fiktív körülöttük a texasi környezetben.

 

Nyitókép: A Köszöntjük Szarajevóban! című film forgatásán. Képforrás: Sarajevo Film Festival, (c) Obala Art Centar./Magyarországi forgalmazó: InterCom