„Őszintén megrémítene az a nap, amikor egy mesterséges intelligencia (MI) által generált színész képes lenne meghatni” – mondta Marion Cotillard Oscar-díjas francia színésznő az Országút kérdésére a nemzetközi forgalmazásban Milo, franciául 7:40 ce matin-là című új filmje sajtótájékoztatóján a 74. San Sebastián-i Nemzetközi Filmfesztiválon. A színésznőnek két kérdést tettünk fel, amelyek közül az egyikre a mintegy harminc ország újságíróiból és fotósaiból álló nemzetközi sajtó képviselői előtt a sajtótájékoztató leghosszabb és legrészletesebb válaszát adta. A reggeli sajtóvetítés és az esti díszbemutató között rendezett eseményen ugyanakkor kevés, az alkotáshoz kapcsolódó érdemi kérdés hangzott el, így a beszélgetés több ponton is meglehetősen visszafogottnak bizonyult.
Az Országút arra volt kíváncsi, lát-e Marion Cotillard negatív tendenciát abban, hogy miközben az A-kategóriás filmfesztiválok gondosan válogatott – tehát exkluzív – filmalkotásokat vetítenek, a világ nagy része ezeket a munkákat nem láthatja mozikban, a streamingszolgáltatók többsége pedig futószalagon gyárt tömegtermékeket. Emellett arról is megkérdeztük, vet-e tényleges baljós árnyakat az MI térnyerése a hivatására. (A felvetés korántsem elméleti: a 2016-os Zsivány Egyes – Egy Star Wars-történetben a több mint húsz éve elhunyt brit színészt, Peter Cushingot, valamint a Leia hercegnőt megformáló amerikai színésznő, Carrie Fisher fiatalkori mását is digitálisan keltették életre. Martin Scorsese 2019-es, Az ír című alkotásában pedig a forgatás idején már a hetvenes éveikben járó Robert De Nirót, Al Pacinót és Joe Pescit fiatalították meg vizuális effektekkel. Ezt a folyamatot a deepfake technológia elmúlt évekbeli, robbanásszerű terjedése csak tovább gyorsította.)
„Egyelőre úgy találom, hogy úgy játszanak, mint a krumplik. És ez megnyugtat” – fejtette ki véleményét az MI által kreált színészekről.
Hozzátette: gyermekeit (Guillaume Canet francia színész-rendezőtől két gyermeke született, a most tizenöt éves Marcel és a kilencéves Louise) is arra tanítja, hogy felismerjék a mesterséges intelligencia által létrehozott tartalmakat, és ő maga is sokszor ilyen szemmel néz filmeket.
A Piaf című film címszereplőjét az is foglalkoztatja és megijeszti, hogy mi történne, ha egy mesterséges intelligencia által létrehozott színész képes lenne úgy megtéveszteni, hogy nem ismerné fel, hogy nem valódi emberről van szó, ráadásul még érzelmeket is kiváltana belőle. „A kultúrában most nyilvánvalóan a mesterséges intelligencia olyan fejlődés, amely nagyszerű lehet sok különböző szakmában. Amikor azonban a művészetet érinti, az inkább zavarba ejtő” – mondta.
A fekete maxiszoknyában és laza, láncdíszes Chanel-felsőben megjelent színésznő szerint nincs értelme filmeket csinálni hamis színészekkel.
Marion Cotillard arról is beszélt, hogy imádja a rajzfilmeket, az animációban azonban szerinte mindig jelen van az „élő anyag”. Úgy véli, a filmek csak akkor működnek, ha van mögöttük egy dobogó szív: például valaki, aki kitalálja a történetet vagy megírja a forgatókönyvet. „Soha nem fogunk tudni helyettesíteni egy dobogó szívet és egy olyan lelket, amely végigélt egy életet – vagy többet, ha hiszünk benne –, és amelynek a tapasztalata adja az érzelem minőségét, azt, ahogyan megérinti az embereket, ahogyan átsugárzik a képernyőn, egy könyv lapjain vagy a zenén” – húzta alá.
Jacques Fieschi forgatókönyvíró, a főszereplő Marion Cotillard, Nicole Garcia, a film rendezője és Alain Attal producer a Milo sajtótájékoztatóján Fotó: Jorge Fuembuena / 74. San Sebastián-i Nemzetközi Filmfesztivál
A streaming térnyeréséről szólva Cotillard Alfonso Cuarón Roma című filmjét említette példaként, amelyet a Netflix vásárolt meg és forgalmazott. Mint mondta, neki lehetősége volt moziban látni a 2019-ben három Oscar-díjjal – a legjobb idegen nyelvű film kategóriában, valamint a legjobb rendezésért és operatőri munkáért járó elismeréssel – kitüntetett fekete-fehér alkotást. Bár a színésznő sajnálja, hogy a legtöbben nem nagyvásznon láthatták, szerinte ez a játékfilm a kis képernyőn is lenyűgöző hatást kelt.
„Ma valóban tetten érhető egy olyan gazdasági modell a filmművészetben, amely a biztonság egy formáját részesíti előnyben. És a különlegesebb filmek nehezebben valósulnak meg” – folytatta. Mint mondta, amikor egy olyan jelentős filmes, mint a mexikói Alfonso Cuarón, egy streamingplatformhoz fordul azért, hogy elkészítsen egy „abszolút lélegzetelállító filmet”, amely világszerte rangos elismeréseket nyer, az jogosan vet fel kérdéseket. És hozzátette: „Ugyanakkor talán ez a film nem is jöhetett volna létre máskülönben.”
A francia színésznő, akit az észak-spanyolországi mustra 2021-ben életművéért Donostia-díjjal tüntetett ki, egy húsz év után a börtönből szabaduló egykori politikai aktivistát alakít Nicole Garcia francia színész-rendező Milo című, francia–belga koprodukcióban készült drámájában. A történet középpontjában Alice (Marion Cotillard) áll, aki két évtizedes börtönbüntetése után megpróbál kapcsolatot teremteni fiával, Milóval (a kanadai Théodore Pellerin), akit bebörtönzésekor örökbe adott. „Amikor megismerjük ezt a nőt, húsz év börtön után az egyetlen dolog, ami igazán megmaradt számára, már nem a forradalom iránti vágy, hanem az a tény, hogy ő anya” – mutatta be az általa játszott nőt Cotillard.
Marion Cotillard és a rendező Nicole Garcia Fotó: Jorge Fuembuena / 74. San Sebastián-i Nemzetközi Filmfesztivál
Kietlen vidéki városba érkezve Alice pincérnőként helyezkedik el egy út menti kávézóban, múltját pedig quebeci származással próbálja leplezni. „Amikor valaki anya lesz, a prioritások változnak, nem hozod meg ugyanazokat a döntéseket, mint amikor gyerekeid vannak, mert új lények vesznek körül, akiknek törődésre és szeretetre van szüksége” – folytatta a színésznő. Az általa játszott Alice életének legszélsőségesebb döntése paradox módon nem a forradalmi harc vállalása, hanem az attól való elszakadás lesz. „Azt hiszem, ez élete legnagyobb áldozata” – jelentette ki.
Azzal a kérdéssel is foglalkozik a film, hogy mi történik, amikor a társadalom megváltoztatására törekvők végül erőszakhoz folyamodnak.
„Nem tudom, abban a helyzetben vagyok-e, hogy ítélkezzem a karakterem felett” – mondta Cotillard, kiemelve: az erőszak sajnos mindig újabb erőszakot szül, miközben olyan korban élünk, amelyben a politikai erőszak egyre fokozódik.
A Milo rendezője, az idén nyolcvanéves Nicole Garcia a Marion Cotillard-hoz fűződő munkakapcsolatáról is beszélt a sajtótájékoztatón. Mint mondta, tíz évvel ezelőtt már együtt dolgoztak a cannes-i filmfesztiválon bemutatott A Hold földjéről című filmjükön. Garcia szerint a színésznő egyik legnagyobb erőssége, hogy ugyanazon jeleneten belül is képes egyik érzelmi állapotból a másikba váltani. Előfordult, hogy egy jelenet elején azt kérte Cotillard-tól, hogy semmilyen érzelmet ne mutasson, majd a felvétel közben megváltoztatta az instrukciót, például azt kérte, hogy sírjon.
„Ez egy igazi szerelmi történet volt a színésznőm és köztem” – fogalmazott Garcia a közös munkáról. Cotillard – némileg meglepve a mellette ülő rendezőt – viszonzásként „tüzes” nőként jellemezte Garciát, aki képes „minden irányba elindulni, mindig okkal”. Mint kiemelte, a szerep elvállalásakor elsősorban a rendező személye motiválta.
A film producere, Alain Attal elmondta, hogy ez a negyedik közös munkája Jacques Fieschi forgatókönyvíróval, ezért különösen megérintette a felkérés és a forgatókönyv is. Mint felidézte, korábban három filmet is készített Garciával, és ezúttal is sokat jelentett, hogy a rendező színésznőként is jelentős tapasztalattal rendelkezik. Hozzátette: manapság egyre kevesebb pénzből kell minőségi filmeket készíteni.
Nyitókép: Marion Cotillard francia színésznő a Milo című film sajtótájékoztatóján Fotó: Jorge Fuembuena / 74. San Sebastián-i Nemzetközi Filmfesztivál
A legjobb első rendezés fődíját a Body of Glass című játékfilm kapta Forgalmazó/forrás: Alpha Violet / 74. San Sebastián-i Nemzetközi Filmfesztivál
Díjak és díjazottak
Az idei mustra a legjobb filmnek járó Arany Kagyló-díját Mike Leigh brit rendező Gondoskodó szeretet című filmje nyerte el, amely a zsűri hivatalos elismerései közül a legjobb forgatókönyvnek járó díjat, valamint a legjobb női szereplőnek járó Ezüst Kagyló-díjat is megkapta Kate O’Flynn alakításáért. A brit színésznőnek megosztva ítélték oda az elismerést Asta Kamma August svéd színésznővel együtt, aki a Knut Hamsun Nobel-díjas norvég író 1907-ben megjelent, azonos című, kétrészes regényéből készült Áldott anyaföld női főszerepéért részesült a díjban. A legjobb rendező kitüntetését a számi származású svéd filmrendező, Amanda Kernell vehette át a számi közösség életét bemutató Brace Your Heart című alkotásáért.
A New Directors szekció fődíját a Body of Glass című német–francia koprodukció kapta, amely a harminckét éves német filmes, Naëmi Ada első rendezése, egyben a Berlini Német Filmakadémiára készített egészestés vizsgafilmje. A legjobb európai filmnek járó közönségdíjat a NAZA című brit dokumentumfilm, Yuval Abraham és Rachel Szor Oscar-díjas izraeli filmkészítők alkotása kapta. A fesztivál központi helyszínén, a Kursaalban tartott díjkiosztón a résztvevők a film alkotóival való szolidaritásukat kifejező feliratokkal és üzenetekkel fejezték ki támogatásukat, az épület előtt pedig több ezer ember részvételével palesztinpárti tüntetést tartottak. Idén Werner Herzog német rendező és Naomi Watts brit színésznő kapta meg a Donostia-díjat a fesztivál első napjaiban.
