Visszatért a Grüner Hügelre, a Zöld dombra, a bayreuthi Festspielhaus színpadára, ahol tavaly A Nibelung gyűrűje Erdájaként, idén pedig új szerepben, Frickaként is bemutatkozhatott. Milyen volt az ünnepi fesztivál, mely a Játékok százötvenedik születésnapját köszöntötte?
Igazán különleges lett a KI-Ring (KI = Künstliche Intelligenz), A Nibelung gyűrűjének a mesterséges intelligencia által rendezett, félig-meddig koncertszerű előadása. A parókákra szenzorok kerültek, így a mesterséges intelligencia érzékeli, ki hol áll, s ennek alapján irányítja még a világítást is. Emellett vetítést generál, folytonosan változó, általa válogatott képekből. Ami azért is érdekes, mert mi, énekesek megszoktuk, hogy mindent alaposan bepróbálunk, biztonsággal, pontosan tudjuk, mikor, mi történik a színpadon. Ebben az esetben ez nincs feltétlenül így… Viszont nagyon tetszik, hogy minden jelenet nyitóképeként feltűnik az 1876-os eredeti színpadkép, s egytől egyig mind lenyűgöző. Ahogy az akusztika is. Más érzés a Festspielhausban énekelni, mint bármely más színpadon.
Richard Wagner kottába írt dinamikái rögtön értelmet nyernek, a leghalkabb pianót is megengedheti magának az ember.
A speciálisan kialakított térnek, a süllyesztett zenei ároknak köszönhetően nem kell küzdeni a zenekarral. S olyan az akusztika, hogy az ember szinte visszahallja a saját hangját. Tavaly volt alkalmam beülni egy próbára, akkor hallottam először személyesen, amiről már sokan meséltek előtte – elvarázsolt, hogy Wagner zenéje hogyan szólal meg a számára kialakított közegben.
Kissjudit Anna: Fricka folyamatosan ezer fokon ég
Fotó: Polina Ivanova/Kissjudit Anna archívumából, engedélyével
Megvan még az a Ring-szövegkönyv, amelyet a Simándy Énekversenyen nyert a Wagner-különdíj mellé?
Ó, igen, életre szóló ajándék! Nem is sejtették, milyen nagy hasznát fogom venni a későbbiekben. Már akkor magával ragadott a szöveg, a történet, az oldalnyi hosszú mondatokkal, archaikus szavakkal. Az ember zsigeréig hatoló szöveggel. Mindig is érdekelt a német nyelv és irodalom, kéttannyelvű gimnáziumban érettségiztem, a szüleim is arra biztattak, legyen lehetőségem a zene mellett mást is választani. Nyolcévesen, amikor a bátyám elkezdte a zeneiskolát, engem is magába szippantott ez a világ, de
igazán meghatározó az a Bohémélet-előadás volt Szegeden, amelyben a testvérem debütált.
Magam is Szilágyi Olgánál kezdtem énekelni tanulni, ahogy a bátyám, majd a Zeneakadémia következett, ahol Halmai Katalin és Pogány Imola lett a mesterem.
Már a diplomázás előtt is felléphetett, a Müpa Wagner-napok sorozatában, az egyik walkürt, Schwertleitét keltette életre.
Ez a meghívás is a Simándy Énekverseny különdíja volt, nagy örömet jelentett Fischer Ádámmal és a fellépő világsztárokkal szerepelni. A versenynek köszönhettem, hogy az Operaházban Wiedemann Bernadett coverje lehettem a Giocondában.
Debütált is ebben a szerepben az Ybl-palotában, sikeres beugrással alakította La Ciecát. Diplomázása évében érkezett is néhány szerepre szóló meghívás a Magyar Állami Operaháztól. Azonban nem itthon folytatta…
Erről szól még a cikk:
- Mire biztatták a fiatal énekesnőt tanárai?
- Mivel debütált a berlini Staatsoperben?
- Erda vagy Fricka, azaz Erda és Fricka a Ringben?
- Vajon hat esztendő alatt megváltozott a kapcsolata az énekléssel?
- Van-e szerepálma Kissjudit Anának?
