Nem elég csak jól énekelni

Az utóbbi időszak kiemelkedő sikerei közé tartozik Alvise alakítása a Teatro di San Carlóban. Hogyan fogadta a híresen kritikus nápolyi közönség?

Jól sikerül a bemutatkozás a Giocondában. Hármas debütálás volt a számomra, a szerep, a darab és a helyszín is új volt, ráadásul olyan művészekkel énekelhettem, mint Anna Netrebko, Jonas Kaufmann és Ludovic Tézier. Ilyenkor nincs más lehetőség, mint mindent megtenni, hogy az ember helytálljon. Tényleg kegyetlen a nápolyi közönség, de nem is csoda, hiszen olyan énekeseket hallgathattak rendszeresen, mint Luciano Pavarotti, Maria Callas, Mirelli Freni, Enrico Caruso.

Így nagyon megtisztelt és meghatott, amikor az előadást követően egy idős úr a közönség soraiból azzal gratulált: olyan nagy basszusokat hallott már ebben a szerepben, mint például Nikolaj Gyaurov, és az előadásom alapján nagy karriert jósol nekem.

A San Carlóban a Lammermoori Lucia Raimondójaként is bemutatkozhattam, amit azért is éreztem különlegesnek, mert az opera ősbemutatója is ebben a teátrumban volt, ahogy Donizetti több darabjáé. Amikor az est végén odajön egy kórustag és egy zenekari muzsikus is, hogy csak annyit mondjon: Ma che bella voce! Milyen gyönyörű hang! – akkor az ember mosolyogva megy haza.

Köpeczi Sándor
Képforrás: Bíró István/OPERA

 

Olyan teátrumokban mutatkozhatott be sikerrel az utóbbi néhány évben, mint a New York-i MET, a londoni Covent Garden, a drezdai Semperoper, szinte minden előadásban világsztárok partnere volt. Félelmetes egy-egy ilyen debütálás?

A félelmet az ember ledolgozza azzal a húszévnyi munkával, ami a fellépést megelőzi. Persze, mindig van némi drukk az emberben, de ennek leküzdésében segít a sok gyakorlás, próba, a merészség, valamint a magadba, a saját képességeidbe vetett hit.

Erről szól még a cikk

• Gyermekként a dalszínházban
• Az útkeresésről és a pályaválasztásról. Mit szóltak az operaénekes szülők?
• Az idei esztendő feladatairól, a közelgő eseményekről
• Macbeth-ről és Fülöp királyról