Májusban a legrangosabb kamarazenei versenyen, Oszakában az első helyen végzett a Motus Quartet a vonós-
négyes szekcióban, négy különdíjat nyertek, előtte a weimari Joachim József Nemzetközi Kamarazenei Versenyen bizonyultak a legjobbnak. Bemutatkoztak már a bécsi Musikvereinben, az amszterdami Concertgebouw-ban, a japán Suntory Hallban, a londoni Wigmore Hallban. A kvartettet augusztus elején az Auer Fesztiválon, majd a Kaposfesten is muzsikál.
Végtelen a kamarazene irodalma, és a legizgalmasabb egy vonósnégyesben azon dolgozni, hogy jól működő szervezetet építsünk, olyat, amelyben négy ember mozog, muzsikál egyetlen testként, miközben mindenkinek különbözőek a feladatai. Ezek akár ütemenként is változhatnak, van, amikor szólistaként kell jelen lenni, máskor pedig hátralépni, hogy más kerülhessen előtérbe. Egy jó kvartett négy szólista kvalitású muzsikusból áll össze, akik együtt akarnak zenélni, hiszen a közös muzsikálás jelentősen tágítja a perspektívát, a viszonyt a zenével.
Olyan technikákat igényel, olyan hangszíneken kell játszani, oly módon igazodni a többiekhez, ahogy azt az ember szólistaként sosem tapasztalja meg.
Együtt fölfedezni ezt a zenei irodalmat – megunhatatlan! Ráadásul mind a négyen magától értetődő elhivatottsággal dolgozunk a vonósnégyesben, kétszáz százalékos munkát végezve. Naponta több órát próbálunk, mindent alárendelünk a közös muzsikálásnak. Ha meg kellene fogalmazni, talán ez az intenzív munka az, ami megkülönböztet minket másoktól.
Képforrás: Raffay Zsófia/Hartmann Domonkos archívumából, engedélyével
Vonósnégyesük nemzetközi társulat: a hegedűs a holland Tim de Vries és a bécsi születésű, horvát Karla Križ, brácsán az amerikai Erin Pitts játszik, a csellót a veszprémi születésű Hartmann Domonkos szólaltatja meg.
A bécsi Zeneakadémián született a Motus Quartet 2022-ben, minden tagja az intézmény hallgatója volt. Nem én vagyok az alapító, bár akadémistaként hallottam róluk, három éve egy kedves közös ismerősnek köszönhetően hívtak meg az együttesbe. Érkezésem után nem sokkal új útra indult a brácsás, így másfél évig kerestük az új tagot, míg rátaláltunk Erin Pittsre, aki az együttes miatt költözött Bécsbe. Másfél esztendeje állt fel a mostani négyes, s azt érzem, igazán jól kiegészítjük egymást. Bár akadnak a következő időszakra szólófelkéréseim is, a kvartettben úgy látom, komoly lehetőségek rejlenek.
Erről szól még a cikk
- A kamarazene hazai helyzetéről
- A művész találkozásáról gordonkával
- A zenetanításról
- Egy nagyszabású projektről
- Tudják-e manapság itthon, mi is az a cselló
- Hogyan találta meg a maga csellóhangját
