Ha a 2024-es A kegyelem fajtái után jelenti be ideiglenes visszavonulását Jórgosz Lánthimosz, azon senki sem csodálkozott volna. A sztárrendező számos kézjegyét felvonultató, de friss megközelítés híján a jellegzetességeket csak a végletekig fokozó, kissé félresikerült mozi valóban azt mutatta, hogy alkotója elfáradt, elveszett a saját rutinjaiban, és még az sem segített, hogy a mozidarabban visszatért korai alkotásai elidegenítő világához. Ehhez képest alig egy évvel később Lánthimosz újfent friss, abszolút kortárs témákat boncolgató, éjfekete humorú munkával jelentkezett, amelynek ott van a helye a pályafutása legékesebb darabjai között.

Megfáradásról tehát szó sincs, legföljebb abban az értelemben, hogy a Bugonia Jórgosz Lánthimosz rendezői pályafutásának első remake-je.

Az eredeti munkáiról, illetve regényadaptációiról ismert direktor munkássága során először dolgozott fel egy már korábban létező filmet, igaz, egy kevésbé ismert darabot. Ugyanis a 2003-as Mentsétek meg a zöld bolygót! leginkább a dél-koreai mozi rajongóinak körében lehet ismert, a szélesebb közönség ingerküszöbét nem ütötte át. Lánthimosz ezért is tehette meg, hogy nagyrészt érintetlenül hagyta Jun-hwan Jeong kellemesen kattant munkájának főbb fordulatait. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne formálta volna saját képére az alapanyagot: a Bugonia egy ízig-vérig Lánthimosz-film, amely egyaránt felvonultatja a korai és későbbi alkotások jellegzetességeit, ugyanakkor azokat sosem tolja előtérbe, hanem finoman beépíti őket a film szövetébe. Ha pedig lehet ilyet mondani, a film története 2026-ban sokkal aktuálisabb, mint bő két évtizeddel ezelőtt volt. Akkor még csak csóváltuk a fejünket a vad összeesküvés-elméletek elborult hívein, ma pedig már tudjuk, hogy a közösségi média segítségével egészen félelmetes – akár politikai – hatalomra képesek szert tenni, ez pedig rögtön más megvilágításba helyezi őket.

Emma Stone
Képforrás: UIP-Duna Film

 

Visszafogott, kevés helyszínen, főképp szűk belsőkben játszódó kamaradarab a Bugonia első kétharmada, így elsősorban a rendező korai munkáira emlékeztet azzal a különbséggel, hogy Lánthimosz ezúttal elengedte az akkoriban rá jellemző faarcú színészvezetést, és hagyta, hogy színészei teljes érzelmi skálájukon játszanak. Persze, mivel Lánthimosz-filmről van szó, ő még egy lepukkant pincebelsőt is képes kreatív és látványos szögekből fényképezni. Ettől

végső soron egy kamaradráma vagy inkább kamarathriller bontakozik ki

két összeesküvés-hívő unokatestvér, és az általuk elrabolt multicég vezérigazgatója között (a film nagyrészt a teljes odaadással játszó Jesse Plemons és a szerepért magát kopaszra borotváló Emma Stone párharcára épít). A két rokon szerint ugyanis Michelle valójában egy földönkívüli, aki emberbőrbe bújva vegyül el a földi halandók között, hogy aztán lassan, de biztosan tegye a földönkívüliek szolgájává az emberiséget. A páros célja, hogy foglyuk ismerje el földönkívüliségét, majd vegye fel őket az űrhajójára.

Jelenet a Bugonia című filmből 
Képforrás: UIP-Duna Film

 
Bolondságnak hangzik? Az is, de másképp, mint sejtenénk. Némi nemcserét (az eredeti filmben a CEO nem nő, hanem férfi, míg az elrablói nem unokatestvérek, hanem egy szerelmespár) leszámítva ugyanis a dél-koreai mozi összes őrült és kiszámíthatatlan fordulata visszatér a görög rendező filmjében. A Bugonia egyszerre képes szánalmat kelteni az emberrablók iránt, majd a veszélyességük hangsúlyozásával félelmetessé tenni őket, hogy aztán egy fordulattal hirtelen megint egészen mást gondoljunk róluk. Lánthimosz nemcsak ezt, hanem a műfaji játékot is alaposan kihasználja:

a Bugonia nagy örömmel vegyíti a thrillert és a drámát a fekete komédia elemeivel, hogy aztán még a sci-fi és a katasztrófafilm zsánerébe is belecsípjen.

Ezt azonban cseppet sem öncélúan teszi: a cselekményvezetés végig megőrzi sajátos logikáját, nézőként pedig ismét élmény elmerülni a jeles görög filmrendező sajátos világában, amely az utolsó bő húsz percre kinyílik, hogy egészen vad képekben tobzódjon, az abszurditás újabbnál újabb szintjeit érve el. A produkció végén látható mozgó képeslapok pedig csodásan mutatják be, hogy Jórgosz Lánthimosz nem véletlenül kacsintgat a mozgókép felől az állóképek irányába.
 

A Bugonia a SkyShowtime kínálatában látható.

Nyitókép: Jesse Plemons a filmben 
Képforrás: UIP-Duna Film