Fordulópontot jelentett Joachim Trier művészi pályáján a 2021-es A világ legrosszabb embere című alkotása, úgy is lehet mondani, hogy azóta szinte másodvirágzását éli: a film nemcsak őt, hanem a főszereplőjét, Renate Reinsvét is nemzetközi sztárrá avatta. De A világ legrosszabb embere nemcsak ilyen szempontból volt meghatározó pillanat az életműben: most úgy látszik, az a mozidarab lezárt egy korszakot Joachim Trier pályáján. Eddigi munkái így vagy úgy mind felnövéstörténetek voltak, melyekben fiatalok vagy fiatal felnőttek küzdöttek meg azzal a tudattal, hogy ideje megkomolyodniuk és felelősséget vállalniuk a tetteikért. Ennek a rendezői mondanivalónak és gondolkodásmódnak csúcspontját kétségtelenül A világ legrosszabb embere jelentette. S az immár ötvenes éveit taposó alkotó megérezte, ezen az úton magasabbra már nem léphetett, másfelé kell indulnia.

És megszületett az Érzelmi érték – az első film, amelyik felnőttekről szól. A rendező azért hű maradt önmagához, felnőtt szereplői küzdenek a felnőttléttel, és e küzdelem közepette próbálják megfejteni, hogy mi az, amit elrontottak, hibáikat mennyire köszönhetik önmaguknak, illetve a családi hátterüknek.

Az Érzelmi érték a generációk közti megértés szükségességének és a transzgenerációs traumák bemutatásának filmje. Nemcsak mélynek próbálja mutatni magát, hanem valóban mély, többrétegű, izgalmas jelenségeket körbejáró intim, egészében és részleteiben is gazdag történet. Mégis van benne valami univerzális, vagyis együtt van minden, ami az igazán jó filmekhez kell. Sok szempontból a rendező eddigi legbergmanibb alkotása, a kifejezés lehető legpozitívabb értelmében.

A testvérek: Renate Reinsve (Nora) és Inga Ibsdotter Lilleaas (Agnes) 
Képforrás/Forgalmazó: ADS Service Kft.

 
Joachim Trier és állandó forgatókönyvírótársa, Eskil Vogt az elidegenedett apa visszatérésén keresztül mesél el egy többgenerációs családtörténetet, melynek főszereplői részben éppen az őket megelőző generáció hibái miatt kerültek érzelmi, lelki zsákutcába. A film a néző számára az anya halálával kezdődik. Az ő temetésén jelenik meg először a rég látott apa, a nemzetközileg ismert sztárrendező, aki úgy érzi itt az ideje kapcsolatot teremteni immár felnőtt lányaival, a már családos Agnesszel, illetve az érzelmi elköteleződési problémákkal küzdő Norával. Utóbbinak ráadásul egy főszerepet is kínál legújabb, készülő filmjében,
 

csakhogy Nora nem hajlandó elfogadni, hogy az apja közös munkával próbálja jóvá tenni az elvesztegetett éveket,

és még a forgatókönyvet sem olvassa el, úgy mond nemet. Végül egy hollywoodi filmcsillag, Rachel Kemp ugrik be helyette, aki imádja a rábízott szerep komplexitását, csakhogy idővel érezni kezdi, ezt a karaktert nem neki kellene eljátszania.

Rendkívüli érzékenységgel, finoman, a szereplői lelki rezdüléseire figyelve bontja ki a rendező a drámát, amelyhez a csendes pillanatok ugyanúgy hozzátartoznak, mint a látványos ki- és összeborulások. Trier tehetségét jelzi, hogy mindkét végletben hiteles és izgalmas tud maradni. Nora pánikrohama a színpadra lépése előtt, vagy ahogy a két testvér összebújik a döntő pillanatban, hamisítatlan érzelmi csúcspontokat jelentenek a filmben, amelyben az elharapott szavaknak és a pillantásoknak is fontos szerepük van.

Persze, egy érzelmileg ennyire összetett, rétegzett történetben fontos a színészi jelenlét, s Trier nagyszerű alkotótársakkal vette magát körül.

Stellan Skarsgård élete egyik legjobb szerepében tündököl, Renate Reinsve bizonyítja, hogy A világ legrosszabb emberében nyújtott teljesítménye nemcsak egyszeri csoda volt, Elle Fanning pedig hollywoodi színésznőként gond nélkül illeszkedik be az európai topligába. A film nagy fölfedezettje azonban Inga Ibsdotter Lilleaas, aki egy látszólag kevésbé érdekes szereplőnek tud izgalmas színeket adni, és eléri, hogy ő legyen az Érzelmi érték szíve-lelke.

 

A film az HBO Max kínálatában látható.

Nyitókép: Az apa, Stellan Skarsgård és Nora szerepében Renate Reinsve az Érzelmi értékben
Képforrás/ Forgalmazó: ADS Service Kft.