Mostanában három fagottversenyt játszott az UMZE Kamaraegyüttessel, amelyek között akadt magyarországi és ősbemutató is. Most szintén ősbemutatóra, Dubrovay László darabjára készül…
Elengedhetetlen részét képezik a repertoáromnak a kortárs alkotások. Úgy vélem, ha a szerző megírta, akkor az a dolgunk, hogy bemutassuk ezeket a műveket, mert ki játssza el, ha nem mi?! Szerencsém van, hiszen már a konzervatóriumban előadhattam új alkotást, Petrovics Emil szerzeményét. Attól kezdve folyamatosan jöttek az újabb és újabb művek.
A múlt század hetvenes éveitől nagyon jó a kapcsolatom a zeneszerzőkkel, születtek sorra a nekem dedikált szólóművek, kisegyüttesek, zenekari darabok, elektronikus alkotások. Még a doktori dolgozatomat is ebből a témából írtam: A magyar fagottjáték fejlődése Petrovicstól Dubrovayig – ebben hat évtizedet tekintek át.
Nagyon örültem, hogy szeptember legelején ismét az UMZE Kamaraegyüttessel koncertezhettem, hiszen a kilencvenes években sokat dolgoztunk együtt, jó volt hozzájuk visszatérni, főképp ilyen különleges műsorral. Tihanyi László Tritonját sokszor játszottam már, de Vajda Gergely Kleines Kammerkonzert (Kis kamarakoncert, 2025), in memoriam József Vajda című darabja ősbemutatóként hangzott fel. A zeneszerző ezzel a darabbal édesapja, a kiváló fagottművész emléke előtt tiszteleg. Olga Neuwirth alkotása, a torsion: transparent variation magyarországi bemutató, izgalmas technikai megoldásokat igényel, rendkívül sok új technikával, glissandóval, mindenféle staccatóval.
A novemberi Dubrovay-premierre szintén nagyon készülök, hiszen ahogy rá jellemző, szintén számos új technikai elem akad a műben. A fagott kadenciában például nincs fent a hangszeren a nád, anélkül kell játszani mindenféle effektet.
Lakatos György: Kora reggeltől legalább délig a gyakorlásról szól a napom
Fotó: Falus Kriszta/A művész archívumából, engedélyével
Akad más mű is, amelyben nád nélkül kell a fagottot megszólaltatni?
Nem túl sok. Egy másik, sokkal korábban, szintén nekem írt Dubrovay-darab, amelyet nagy sikerrel játszom sok éve. Szigeti István ugyancsak komponált számomra egy darabot, abban pedig épp a nád volt az, amelyen játszani kellett mindenféle madárhangokat, illetve nád nélkül, a hangszeren bálnahangokat. Mindez rengeteg lehetőséget ad, sokat lehet tanulni ezekből az új művekből. Tavaly például egy Dobri Dániel-darabot adtam elő, amelyben nemcsak fagottozni, hanem közben énekelni is kellett. Nyáron játszottam Tihanyi László-bemutatót, a Clausulát, Madarász Iván Lót imáját, előtte Sugár Miklós Modellekjét. Állandóan repertoáron tartok számtalan magyar darabot. Most épp Dragony Tímea ír számomra művet, Horváth Balázs alkotása pedig már elkészült, tavasszal játszom el.
Tele a naptár és a kottaállvány kortárs művekkel.
Én pedig örömmel készülök rájuk nap mint nap, hiszen ez a dolgom. Készülök, gyakorlok, újat tanulok. Mindig fejlődik az ember. Nyáron Vivaldi-versenyműveket is játszottam, az biztos, hogy visszahat a Dubrovay-darabra, ahogy az is azokra. Mindazt a hangszínjátékot, staccatót, dinamikai variációt, amit az ember a kortárs zenén keresztül megtanul, a klasszikus vagy a barokk zenében is fel lehet használni.
Erről szól még a cikk:
- Vajon át tudja adni zenei szemléletét, muzsikusi magatartását tanítványainak?
- Hogyan foglalkozik növendékeivel, vannak közös föllépéseik is?
- Mennyit gyakorol?
- Mi az a Kék Madaras-lelkület?
- Mit gondol a polihisztorságról?
- Mekkora könyvtára van Lakatos Györgynek?
