Tizenhat éve a Miskolcról elszármazott Pressburger Imre (1902–1988) előtti főhajtás is inspirálta a CineClassics sorozat elindítását. És idén, amikor már szinte bizonyos, hogy regionális filmes központnak, digitális inkubációs térnek, a CineFest filmarchívumának, oktatásnak ad majd helyet a művész megújuló szülőháza, szinte természetes, hogy Emeric Pressburger és alkotótársa, Michael Powell három restaurált filmjét vetítették.
A vetítéseket kísérő konferencián, amelyet Muszatics Péter a fesztivál kurátora vezetett és amelyen részt vett Báron György esztéta, Ráduly György a Nemzeti Filmintézet Filmarchívumának vezetője, Gazdag Gergő filmes szakíró, Steve Kovács a San Francisco State University professzora, Pressburger közép-európai gyökereiről, munkamódszereikről, a mesélés módjáról volt szó.
Kevin Mcdonald rendező, producer a Pressburger-konferencián
Fotó: Mocsári László/22. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál
Emeric Pressburger temesvári, prágai, stuttgarti iskolaévei után Berlinben újságíróként, aztán forgatókönyvíróként dolgozott. Hitler hatalomra jutásakor Párizsba, majd Londonba menekült. Filmjeit a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben, akárcsak a többi emigráns alkotóét, nemigen vetítették itthon. Pressburger ugyan kiemelkedő háborúellenes és antifasiszta filmeket – Eltűnt egy repülőnk (1942), Negyvenkilencedik szélességi fok (1941) – forgatott, filmjei látásmódja azonban különbözött a szovjet és más kelet-európai mozidarabok szemszögével. Ahogy Báron György fogalmazott: „Egészen más háborúkép volt:
a náci hatalommal szemben az angol értékek, a fair play harcát láttatta.
Ez igaz a Blimp ezredes élete és halála (1941) című filmre is. Szóval egyértelmű, hogy a hazai mellőzöttség a szemléletbeli különbözőségből következett.”
Báron György ritkaságként említette a szerzőpáros egyenrangúságát forgatókönyvíróként, producerként, rendezőként, ahogy ez a The Archers (Íjászok) stáblistán megjelent: Written, Produced and Directed by Michael Powell and Emeric Pressburger. „Azt gondolom – folytatta Báron – összevetve munkáikat az egyetlen magyar származású angol-amerikai filmmogul, Korda Sándor – Sir Alexander Korda (1893–1956) – munkáival, Pressburger és Powell filmjeiben több az innováció. Korda filmjei jól eladhatók, jó nézni őket, de szakmailag és filozófiailag kevesebb izgalmat tartogatnak, mint Pressburgerék munkái. Ők sohasem lettek filmmogulok, megmaradtak filmkészítő csapatnak, és azt gondolom, ez jót tett nekik.”
Ráduly György szerint az elmúlt tizenöt-húsz évben a világban és itthon is elindult a digitális restaurálási program, így a fesztiválok ma egyre inkább a jó minőségben vetíthető klasszikus művek közül válogatnak. 2010-ben Pressburger unokái, a brit filmipar meghatározó alakjai Andrew Macdonald – BAFTA-díjas filmproducer (Trainspotting, az Ex Machina) és Kevin Macdonald – Oscar-díjas filmrendező, (Az utolsó skót király, A dolgok állása) a Cannes Classics programjában tekinthették meg A vörös cipellőket (1948), idén pedig a CineClassicsra érkeztek Miskolcra, és önálló beszélgetésben idézték fel, elemezték nagyapjuk munkásságát hatásaiban és a maguk kötődéseiben.
Charles Drazin (jobbszélen) beszélgetőpartnere Kevin Macdonald és Andrew Macdonald
Fotó: Mocsári László/22. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál
Kevin Macdonald, aki 1994-ben Emeric Pressburger: The Life and Death of a Screenwriter címmel könyvet írt nagyapjáról, arról beszélt, hogy miként hatottak a kezdeti németországi évek és a vándorlások a fiatalemberre:
A húszas évek végén Németországban szó szerint csavargó volt, megélte a kitelepítést, a hajléktalanságot és a szegénységet. Szerintem ez a fajta élmény kétféleképpen formálja az embert. Vagy igazán dühös, nehezen kezelhető emberré válik, vagy megértővé, együttérzővé. Szerintem ő az utóbbit választotta.
Empátiát érzett a nehéz időkön keresztülmentek iránt, és nem gyűlölni akarta az ellenséget, inkább megérteni. A róla alkotott pszichológiai képemben rendkívül fontos ez a kezdeti, embert formáló tapasztalat.
S hogy milyen hatása volt a háborúnak a művészetre? Kevin Macdonald erről is beszélt:
Ha megnézzük azokat a filmeket, amelyeket a háború előtt írt, vagy azokat, amelyeket Powell-lel a háború előtt rendezett, találunk bennük igen érdekes és jó elemek, de ezek nem olyan műalkotások, amelyekről úgy érezné az ember, hogy az idők végezetéig fennmaradnak. És hasonlóan vélekedhetünk az 1948 után születettekről is.
A legjobb filmek a háború árnyékában és a háború alatt készültek. Tudom, más művészek is úgy érezték akkor, hogy meg kell szólalniuk, el kell mondaniuk miért harcolnak, melyek azok az értékek, amelyekért küzdenek, élniük kell a művészet erejével.
Nyitókép: Emeric Pressburger művészetéről Báron György, Gazdag Gergő, Muszatics Péter, Steve Kovács, Ráduly György beszélgetett a CineClassics kísérőprogramjaként
Fotó: Mocsári László/22. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál
