művészet
tudomány
közélet

esszé

Kié a zene?

Fábián Attila

Létszűkület

Dan O’Brian

Népmelódiából nemzeti himnusz

Nem tudjuk napra pontosan, hogy Erkel Ferenc mikor zenésítette meg Kölcsey Ferenc Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból című költeményét. Nemzeti himnuszunk születésnapjaként 1844. június 15-ét szoktuk említeni, ugyanis ekkor döntött úgy a Kölcsey-vers megzenésítésére kiírt pályázat bíráló bizottsága, hogy Erkel zenéjének ítéli a pálmát. A szöveg és a dallam azóta sem változott, azonban a nyertes zenemű csak hosszú idő elteltével lett Magyarország hivatalos himnusza és a nemzeti összetartozás jelképe.
Gombos László

Egér és oroszlán a bárkában

Az első részben áttekintettük a magyar filmpolitika rendszerváltást megelőző éveit, a csendes változásokat és a lázongásokat. Következik a rendszerváltás utáni két év története, a Magyar Mozgókép Alapítvány születése, dicsérete és bírálata.
Szekfü András

Magyar úttörők az álomgyárban

Nem kell nagy bölcsesség annak megállapításához, hogy a művészet évezredek óta erős hatást gyakorol az emberiség, az együtt élő közösségek, a nemzetek önmeghatározására. A magyarság esetében különösen erős ez a kapcsolat, ezeréves történelmünk, nemzeti kultúránk kimeríthetetlen forrásként szolgál drámai és megrendítő, felemelő és példát mutató történeteivel, kiemelkedő hőseivel az alkotóművészet számára. Az irodalom, a festészet, a színház, s nem utolsósorban a legfiatalabb művészeti ág, a filmművészet is előszeretettel merít a történelemből.
Kollarik Tamás

Ínséges időben 1.

Március 11-én döntést hozott a kormány: a koronavírus-járvány terjedésének megelőzésére rendkívüli jogrendet, veszélyhelyzetet hirdetett az ország teljes területére, és megtiltotta a száz főnél nagyobb beltéri, valamint az ötszáz főnél nagyobb kültéri rendezvények megtartását. Az új helyzet különösen érzékenyen érintette a vidéki színházakat, hiszen elmaradtak a tervezett új bemutatók, a műsoron szereplő előadások, a nyári fesztiválok és a lekötött vendégjátékok is, mindez a bevételek kiesését is magával hozta. Mit csinál a színház az „ínséges időben”?
Oláh Zsolt

Gondolatok a magyar zenekritika helyzetéről

Régóta temetik a zenekritikát. Ha nem is a műfaj születése, de az ifjabb műítész generáció megjelenése óta biztosan. Temetik tárgyával, a zenével és az előadó-művészettel együtt, mivel a 90-es évekre jórészt megszűntek a kritikaírás intézményi feltételei. Sokak szerint jogos a borúlátás, míg mások úgy vélik, hogy csupán a világ természetes átalakulásának lehetünk tanúi.
Gombos László

Színház, vigyázz!

Sándor L. István nemrégiben elhangzott karakteres kijelentése bizonyára többeket késztet állásfoglalásra, véleménynyilvánításra. Jómagam az elmúlt mintegy huszonöt évben elsősorban ifjúsági irodalommal, majd ifjúsági színházzal foglalkoztam (drámatanárként, illetve nemrégiben szerzőként), így álláspontomat elsősorban e terület felől nézve fogalmazom meg.
Gombos Péter

Művész a hatalom csapdájában

Szabó István egész életművét meghatározta ügynökmúltja, talán ezért filmjei egyik fő kérdése, hogy a mindenkori értelmiségi egyezkedhet-e a mindenkori hatalommal.
Benke Attila

A kortárs magyar film és a múlt

A rendszerváltozás előtti magyar filmek a történelmi múltat a jelen kommentálására használták fel. Ezt a hagyományt a kortárs filmalkotók is ápolják.
Benke Attila

Szüksége van-e kortárs drámára a mai magyar színháznak?

Ha az előadások között keresgél, egy átlagos nézőnek is az lehet a benyomása, hogy a színházakban – ellentétben a filmmel és az irodalommal – viszonylag ritkán jelennek meg kortárs történetek. Úgy tűnik, a társulatok többsége ragaszkodik a már bevált művekhez, folyton ugyanazok a darabok kerülnek újabb és újabb előadásokban műsorra. Csak kevesekben él a repertoár megújításának szándéka, és alig akad színház, amely arra vállalkozik, hogy újonnan született kortárs darabokat mutasson be (vagy újból műsorra tűzze az elmúlt években született maradandó alkotásokat).
Sándor L. István

A Depeche Mode-tól Beethovenig

Kiss Eszter Veronika

Hungarian Freedom Fighter

Száraz Miklós György