művészet
tudomány
közélet

Berlász Melinda

Volkmann, a magyar zeneszerző

A Magyar zeneszerzők sorozat negyvenegyedik részeként jelent meg Mikusi Balázs Robert Volkmann című kismonográfiája a Budapest Music Center kiadásában. A sorozat és a kiadvány címe közti ellentét – egy idegen nevű személyt aposztrofál magyar komponistaként – Volkmann életének és életművének egyik érdekes vonására hívja fel a figyelmet. A német műveltségű, Szászországból Pestre költözött muzsikus mindvégig megmaradt németnek, sosem tanult meg magyarul, zenei stílusát tekintve Schubert, Mendelssohn és Schumann örökösének számított. Felmerül tehát a kérdés: miért nevezhetjük magyar zeneszerzőnek, és miként kerülhetett be a hazai komponistákról szóló sorozatba?
Gombos László

Zeneszerzők kertjeinek művelője voltam

Berlász Melinda a Zenetudományi Intézet Országház utca 9. szám alatti legendás műemlék épületében kezdte tudományos pályáját. Szabolcsi Bence és Bartha Dénes zenetudományi tanszakáról került a hazai zenetudományi kutatások fő áramába. A XX. századi munkacsoport munkatársaként részt vett az MTA ötkötetes Magyar Zenetörténeti Kézikönyvének előkészítésében. Ma már mindkét tudományos köztestülethez szakmai kapcsolat fűzi. A Széchenyi-díj a XX. századi magyar zenetörténet területén végzett hiánypótló kutatásait, továbbá az emigrációba kényszerült, hazánkban ismeretlenségre ítélt magyar zeneszerzői és előadói életművek szellemi visszacsatolásáért tett szolgálatát méltatja.
Szőnyiné Szerző Katalin

Pótolhatatlan hiány

Szabó Balázs