Pál Dániel Levente

Pál Dániel Leventével, a Petőfi Irodalmi Ügynökség exportért és importért felelős igazgatójával beszélgettünk az általa vezetett részleg feladatköreiről, a magyar irodalom külföldön történő népszerűsítésének fontosságáról és lehetőségeiről, valamint a tavalyi eredményekről és az idei tervekről.

Milyen feladatkörei vannak a tavaly létrejött Petőfi Irodalmi Ügynökség exportért és importért felelős igazgatóságának?


Az indulás előtt volt időnk átgondolni rendesen, milyen szükséges és elégséges részekből tevődik össze ez az egyszerűnek látszó, de elég komplex tevékenység. Hosszú hónapokat töltöttem azzal, hogy megkerestem és kifaggattam mindenkit, aki ért ehhez. Szervezőket, irodalmi szervezetek vezetőit, irodalmárokat, rengeteg műfordítót, külföldi tapasztalatokkal rendelkező költőket és külföldön már kisebb-nagyobb sikereket begyűjtő írókat és természetesen a kulturális diplomácia aktív vagy nyugállományú szereplőit is. 
Rengeteg szempont és értékes ötlet gyűlt össze, ezt tisztogattam le egy átlátható, használható és fenntartható struktúrává. A fő szempont az életszerűség volt:

a működésünk ne kirakat legyen, hanem valós igényeket szolgáljon, vagy eddig kihasználatlan lehetőségeket csatornázzon ide, Magyarországra, a magyar irodalom különböző képviselői számára.


Egyik legfontosabb feladatunk az volt, hogy újragondoltuk a magyar irodalom idegen nyelvekre történő fordításának pályázati lehetőségeit. A korábbiakhoz képest új elem az illusztrált könyvek és a mesekönyvek hangsúlyosabb megjelenése, a színházi művek népszerűsítése és segítése, és a „mikroösztöndíj” nevű konstrukció, mely a külföldre meghívott magyar szerzők utazásait segíti.
Elindítottuk még az 1749 című világirodalmi magazint is, mely a pár évvel ezelőtt megszűnt Nagyvilág utáni űrt szeretné betölteni. Közel egy évnyi működés után már tisztán látszik: nagy rá az igény, rengeteg izgalmas felfedezést és szöveget publikáltunk, rengeteg külföldi szerző talál erős magyar „szinkronhangot”, nagyon szeretik az olvasók, és amit kiemelnék: nem csak az irodalom napi fogyasztói, hanem sokkal szélesebb kör olvassa kíváncsi élvezettel.

Milyen volt a tavalyi év mérlege, milyen külföldi és hazai programok által népszerűsítették a magyar irodalmat? Hogyan befolyásolja a munkájukat a koronavírus-járvány?

A koronavírus-járvány nem kicsit nehezítette meg a munkánkat. Tavaly ilyenkor több mint egy tucatnyi nagy nemzetközi könyvfesztiválra készültünk magyar pavilonnal és rengeteg programmal, és még vagy félszáz kisebb rendezvényre, szereplésre. Ebből talán, ha négy-öt tudott megvalósulni élőben, és valamennyi virtuálisan – köszönhetően a világon mindenkit érintő pandémiában a különböző szervezők és rendezők online kreativitásának. 
Két nagyszerű ötletünk viszont megvalósult. Az egyik a Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesülettel (MISZJE) közösen szervezett PesText nemzetközi irodalmi fesztivál, a másik pedig a magyar irodalom legjobb műveit bemutató kiadványsorozatunk első hat kötete.
A PesTextet majdnem elengedtük, az utolsó előtti pillanatban „19-re lapot húztunk”. Szeptember elején, a kormányinfón bejelentett korlátozások után elég reménytelennek tűnt minden, de ahelyett, hogy temetni kezdtük volna a befektetett munkánkat, szűk három hét alatt átálltunk a virtuális megoldásokra. Innentől kezdve nem fesztiválban gondolkodtunk, hanem egy online tévében. Gyorstalpalón kitanultunk egy új „szakmát”, végül több mint százezer nézővel zártuk a „műsorunkat” – azt hiszem, ez egy nagyon szép eredmény. A sokszínű, változatos programok és a nagyon magas gyártási minőség miatt pedig a világ minden szegletéből özönlöttek a gratuláló üzenetek.
A „BESTOF” sorozatunk eredeti célja az volt, hogy a nemzetközi könyvvásárokon legyen egy brosúra a nemzeti pavilonunk információs pultjánál. Egy szép kiadvány, amely bepillantást nyújt a magyar irodalom, drámairodalom és gyerekirodalom legjobb műveibe. Mivel már februárban–márciusban látszott, hogy jó ideig minden el fog maradni, ezért ezt is áthangoltam kicsit, sokkal inkább előtérbe helyeztem, sokkal több figyelmet és munkát sűrítettünk bele. Nem akarok folyamatosan dicsekedni, de azt hiszem, hogy a két rangos reklámszakmai díj, amit a kiadványokkal nyertünk, fontos visszajelzés, hogy nemcsak szavakkal, hanem tudással és kreativitással, kézzelfogható tettekkel is sikerült érdemben megújítanunk a magyar irodalom külföldi reprezentációját. 

Mitől válnak külföldön versenyképessé a magyar szerzők?

Bármilyen kiábrándító egy könyvszerető olvasónak, de a könyvpiac is csak egy piac, eladnak és vesznek, reklámoznak és értékesítenek. Egy ilyen piacon hatalmas a zaj, nehéz ebből kiszűrni mind az értéket, mind a számunkra fontosat. Amerre mi gondolkodunk, azt valahogy úgy tudnám összefoglalni, hogy: „elegáns intonáció”. Ebben benne van egyszerre a kiadványaink, reklámanyagaink, honlapjaink, nemzeti pavilonunk esztétikai szépsége, eredetisége, játékossága, reflektáltsága, valamint a kiemelések és a hangsúlyozások nagyvonalúsága is.

Nem akarnánk a tömegben tolakodni, hanem szép és fontos, meghatározó és megkerülhetetlen dolgokat, műveket, életműveket és szerzőket szeretnénk bemutatni. 

Persze, ezen a piacon minden mű és alkotó sorsa a kommunikáción múlik. A kommunikációban pedig előnyös, hogy ha nem egyes, különálló egységeket akarsz külön-külön fel- és bevezetni, hanem észreveszel tendenciákat, nemcsak hullámokat, hanem áramlatokat is. Mondok egy példát, ez pedig a skandináv krimi. Ezt a fogalmat még az is ismeri, aki nem rajong a műfajért, egyet sem olvasott, egy szerzőt sem tudna megnevezni. Jól kitalálták az északi marketingesek, nem? 
Fejben már elkezdtük körvonalazni, hogy nálunk milyen irányok lehetnek. Az egyik szintén a krimi, az elmúlt pár évben reneszánszát éli a műfaj, nagyon izgalmas és erős magyar regények jelentek meg, sorra egymás után. A másik pedig az „új történelmi perspektíva”, ez is mintha egy összefoglaló gyűjtőfogalma lehetne számos egymástól függetlenül keletkezett műnek. Szépirodalmi, ám mégis lebilincselő prózai művekre gondolok, nagy felkészültségű, könyvtári és levéltári munkát sem megspóroló, a jelenetezéshez és az aktualizáláshoz, a dramatizáláshoz és a katarzis kiváltásának technikáihoz egyaránt értő szerzőkre, akiket a magyar vagy a közép-európai történelem egy-egy eseménye, korszaka vagy ügye kezdett el foglalkoztatni az elmúlt években.

Mik az idei terveik?


Ha nagyon optimista akarok lenni, akkor azt tudom válaszolni, hogy a normális működés. Vásárokkal, rendezvényekkel, biztonságos tervezéssel és megvalósítással. A fentebb felsorolt területek és vállalások továbbvitele, fejlesztése és bővítése mellett mindenképp szeretnénk elindítani az országos írórezidencia programunkat. A rezidencián született művek és a rezidens külföldi író itthoni bemutatása mellett mindennek nagyon fontos dimenziója lesz a „rezidens napló”, melyben a vendégül látott külföldi író a saját anyanyelvén bemutatja olvasóinak hazánk egyik vagy másik városát, helyét és természetesen apróbb-nagyobb kalandjait is. Ennél hitelesebb és művészeti szempontból értékesebb országimázs-építést nehéz elképzelni.