Barabás Zsófi

Barabás Zsófi festményeit azonnal felismerheti, aki már találkozott velük. A képek főszereplői gyakran monumentális méretű, organikusnak tűnő formák, melyek időnként geometrikus elemekkel egészülnek ki. Ezt az organikus absztrakciónak is nevezhető irányt Barabás Zsófi minimalista hangvétele, jellegzetes, monokróm színhasználata (visszatérő pasztellszínei) és önmagába vissza- és visszazáruló formakészlete teszi egyedivé, összetéveszthetetlenné.

/Címlapfotó: Kállai Márton/

 

A művek egyszerre tűnnek nagyon ösztönösnek és érzelmesnek – ugyanakkor fegyelmezett, előre megtervezett, szisztematikus munka eredményeinek is. Mindkettő igaz: a képek általában egy-egy személyes emlék, benyomás hatására születnek, és ugyan nem tudunk konkrét narratívát kiolvasni belőlük, mégis számot tartanak a néző érzelmi bevonására. Másrészt – ahogy azt 2017-es, Faur Zsófi Galéria-beli, A létezés pillanatai című kiállításán is „elárulta” – minden nagyméretű festmény elkészülését hosszas vázlatolás, rendszeres jegyzetelés – más szóval vizuális naplóvezetés – előzi meg. A százszámra felgyülemlő tollrajzok közül aztán az alkotó választ, eldönti, melyeket nagyítja fel és alkotja meg nagyméretű festményként. Akril- és olajfestékkel dolgozik, színeit maga keveri, ösztönösen, érzései alapján.

Noha képei szoros kapcsolatban állnak a tájképfestészettel, mégsem a látvány rögzítése valósul meg bennük. Sokkal inkább azt a folytonos alakulást, változást tükrözik ezek a művek, amit a bennünket körülvevő világban és önmagunkban is tapasztalunk nap mint nap. Absztrakt formái ennek a folytonosan mozgásban lévő organizmusnak egy-egy kimerevített pillanatát rögzítik. Festményei elevenen pulzálnak, lüktetnek…

Fontos az egymásra rakódó festékrétegek, színárnyalatok kölcsönhatása: ezekben a „találkozások”-ban tárul fel a néző előtt a drámai történés. Az eltakarások és feltárulások, az elmosódások és az éles hangsúlyok, a konfliktusok és a harmóniák így válnak a képek valódi főszereplőivé.

Barabás Zsófi párhuzamosan tanult tervezőgrafikát és festészetet. 2004-ben szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, doktori iskolába Pécsre járt, ahol Keserü Ilona volt a mestere. Hosszabban időzött Finnországban és Németországban, 2009-ben pedig Japánban vett részt rezidenciaprogramon. Ez utóbbi élmény hatására műveit elkezdte tágítani a harmadik dimenzió felé is: különös, dobozszerű tereket létrehozva. Festőművészeti tevékenysége mellett gyerekkönyveket is illusztrál: 2012-ben Moizer Zsuzsával közösen jelentette meg a Mindenki tud rajzolni című kreatív fejlesztő kiadványt, melynek azóta több folytatása is elkészült.

 

Barabás Zsófi festőművész

1980, Budapest

http://www.zsofibarabas.net/

https://www.instagram.com/zsofibarabas/?hl=hu

Január elseje reggel, 220x150 cm, olaj, akril, vászon, 2020, Sulyok Miklós fotója

Felfelé, 150x100 cm, olaj, akril, vászon, 2019 , Sulyok Miklós fotója

 

Esti ölelés, 150x200 cm, olaj, akril, vászon, 2020, Sulyok Miklós 

 

Még közelebb, 150x200 cm, olaj, akril, vászon, 2020, Sulyok Miklós

Deák Erika galéria, Kihajtogatott mozdulat című kiállítás, 2020, fotó Sulyok Miklós